Moncsi agymenései

A maszk névtelenséget ad. A maszk mögé elrejtőzhetünk, a maszk mögött már más emberré válhatunk. Minden ember az identitását a testére vetíti ki, de leginkább az arca az, amivel saját énjét azonosítja. Reggel felkel, belenéz a tükörbe, és azonosítja saját magát. Gyűrött vagyok? Szép vagyok? Karikás a szemem? Mélyek a ráncaim? Csipás lennék?   Aztán megmosakszik, tán sminkel is, felveszi a szemüvegét, és máris olyanná teszi magát, amilyennek láttatni szeretné. a testünk és az arcunk igazodik a szociális identitásunkhoz.    Amikor az arcunkat részben vagy egészben eltakarjuk, identitásunkat megváltoztathatjuk. Ez tesszük a sminkkel, de ezt tesszük a temérdek filterrel is, amit a fotóinkra rakunk. Másnak láttatjuk magunkat, mint amik vagyunk. A világ felé szépnek láttatjuk magunkat, nem kell, hogy lássák a ráncokat, a könnyeket, hiszen minden világ rózsaszín és mindenki világa csillámporos.   Virtuális viták, virtuális igazságok, virtuális randik, erotikus csetelések - ...

  Valahogy nem megy az embereknek ez az egész. Nem megy az önfegyelem, az önuralom, a szabálykövetés. Egyszerűen felülír mindent az ego, az önzés. Képtelenek arra, hogy saját rögzült, buta kis szokásaikat elengedjék, hogy tudomásul vegyék, a mostani helyzet valami mást igényel. Hogy talán új szavakat, fogalmakat kellene tanulni. Hogy talán a felelősségvállalás ne csak szavakban nyilvánuljon meg.   Miközben a fél ország harsogja, hogy #maradjotthon , azért egy nap munkaszüneti nap után (amikor nem mellékesen a benzinkutakon lehetett vásárolni, és sok kisbolt is nyitva tartott) ma tömegek indultak meg az áruházak felé. A Tesco előtt kígyózó sorok, emberek egymás nyakában. Nem nézték, megvan-e a távolság, nem figyelték, merre mozduljanak, hogy elférjenek, hogy ne veszélyeztessenek, hogy ne legyenek veszélyben. Az OBI-ba úgy özönlöttek, mintha ingyen osztogattak volna valamit, de nem volt jobb a helyzet a többi multinál sem. Ők pedig nem szűrnek, hadd menjen, aki akar, hiszen a pr...