Moncsi agymenései

Már az iskolában is mindig a tanár volt a szemét, ha egyest kaptál. Sosem te, aki nem tanult, aki inkább végigbulizta az estét vagy csevegett a barátnőjével. Csak a tanár. Mikor elváltál, a férjed vagy a feleséged hibájából történt, mert te bizony mindent megtettél a közös nagy boldogságért. De az a szemét, az félrelépett, megcsalt, nem kommunikált, csak a gyerekkel törődött, míg te a beled kidolg oztad. (Mindig a helyezthez illő húzandó alá.) Mi van ma? Ugyanez. Kirúgnak a munkahelyedről, de csak és kizárólag a főnök a köcsög, véletlenül sem te, aki esetleg nem végezte jól a munkáját, aki alkalmatlan volt rá, de ezt magának be nem vallotta volna. Elhagynak barátok, akiket elárultál és akiknek csak hazudtál, de ők a hibásak és sosem te. Nem te, aki persze a szíved-lelked kitetted a másikért, miközben vártad a glóriát és a hallelluját. Olyan könnyű hárítani, annyira egyszerű mindig mást okolni. Pedig régi és igaz mondás: egy érme mindig kétoldalú. Nem ő cseszte el és nem te. Együtt. Min...

Emberi kapcsolatok és a nevetés. Mert az utolsó, a nagy nevető mindig Isten. Én csak mosolygok. Mert a mosoly mindig a jellemre vall és mindig bonyolult lelkiállapotot tükröz.  A mosoly annyiféle lehet: kaján, cinkos, dévaj, ijedt, elnéző....de sorolhatnám még napestig. Így hát mosolygok. Mosolygok olyankor is, amikor körülöttem az emberek csapkodnak, dühösek, őrjöngenek, dacolnak, vagdalkoznak,  ne adj' Isten, gyűlölködnek. Mosolygok, amikor odavágják a fejemhez egy vita során, hogy "akkor én téged töröllek". Mosolygok, kicsit értetlenül és kicsit sajnálkozva, mert az én értéktáramban az emberi kapcsolatok alfája és omegája nem a facebook. Mert ha én valakit törlök, azt az életemből törlöm. Nem a facebookról vagy nem csak onnan, de legkevésbé sem a szívemből. A szívemben mindig megmarad, rágondolva pedig az ajkamon feltűnik majd egy kis mosoly. Szánakozó, beletörődő, elnéző, megkönnyebbült, vagy akár gonosz. Ez a mosoly jelzi az igazi törlést, nem pedig a legördülőben ka...