Moncsi agymenései

Tudod, milyen érzés vágyni egy játékszerre? Remegsz érte, sírsz, hisztizel, hogy a tiéd legyen. Amint megkaptad, féltőn őrzöd, véded, ha a másik hozzáér, sírni kezdesz. Aztán váratlanul az öledbe pottyan egy másik. Jobb, szebb? Ki tudja.... De új, és új élmény vele a játék. Már nem remegsz a régiért. Ha a kezedbe akad, játszol vele, de nem keresed, ha eltűnik a játékosdoboz mélyén. És aztán megjelenik egy újabb játék, ami után lehet vágyakozni.... (Minden sztori az életben más. Kivel így játszanak, kivel úgy. És mindig akkor jó, ha te játszhatsz , és akkor rossz, ha te vagy a játékszer. Ergo: nem mindegy, melyik végén állsz a f@sznak).

"Sok nő a félreértett emancipáció okán a saját nemére jellemző lényt fojtja meg. Ők udvarolnak, határozzák meg a döntéseket, és ezzel elpusztítják magukban a nőt, és ezáltal tönkreteszik a férfiban a férfit. Rivalizálnak a férfiakkal, a férfiak pedig lágyan körülölelik egymást. Ez a görög-római dekadens kultúrához vezet, akik bele is pusztultak ebbe – mondta az Igennek Dr. Bagdy Emőke pszichológus." Azt gondolják, ha férfi módra isznak, berúgnak, akkor sokkal menőbbek. Menőbb ek, mert keményebbek. Katonásdit játszanak, mindegy hogyan és melyik oldalon, és úgy érzik, ha egyenruhába bújnak, többek lesznek, mint egyszerű nő. Többek, erősebbek akarnak lenni a legerősebb férfinél is, átvenni a szerepet építésben és rombolásban, küzdelemben és harcban, ivásban és buliban, káromkodásban és okádásban. Szerelnek és szétszednek, uralnak és uralkodnak, még ha csak látszatra is, kifelé, de ez kell a világnak. Már nem divat a virág, a csoki és a szép szavak, már nem kell a f...

Napi facebook hírözön: kapcsolatban van, szakított, szerelmes, boldogtalan. Szívecskék, sírós idézetek, cuki képek és önmegvalósító fotók. Ebéd és vacsora kreatúrák, kicsi bébi mászik-ül-fekszik-böfög-bilizik-mosolyog-sír. Egész életünk a facebook világé. De véletlenül sincs egyetlen csámpás, torz és másnapos fejű, ébredés utáni, smink nélküli fotó. Nem írjuk ki az átzokogott éjszakákat, a reményteli telefonvárásokat, a családi balhékat. Minden szép és rózsaszín, még a szar is pinky lesz a nagy közösségi hálón. Hiszen a csalódást is cuki, mázas sztaniolba csomagolva, csepegős idézetekkel megspékelve toljuk fel, hátha jön a herceg a fehér lovon - vagy fehér BMW-vel -, és közli, úúúúúgy sajnál minket, és meg akar menteni a lelki bánattól. A facebookon szépek vagyunk és okosok, menők és tökéletes apák/anyák. Megbeszéljük a cseten, arctalanul, milyen kerek is a világ. Kösz, jól vagyok, egész nap csak fagyizok. Tolom a szelfiket a boldog percekről, de ott a photoshop, ha elc...