Moncsi agymenései

Arcoskönyv. Erről szólna a dolog. Mégis....valahogy más lett. Hogy csak itthon vagy külföldön is? Nem tudom. De itthon nagyon más. Kezd elegem lenni abból, hogy itt mindenki rohadt nagy magyar, hazafi, honleány, harcos is, és amazon is, no meg betyár, de leginkább szószátyár. Koppány, Attila és Árpád lánya, fia, persze név és arc nélkül a nagyja. Felrak tetoválást és berúgást, persze kizárólag mag yar pálinka okozta elhajlást. Csak Wass Albertet olvas, mert Rejtő Jenő származása miatt már nem kóser. A másik oldal vörösben izzik, a csillagok nem az égen ragyognak, és József Attilán, Radnóti Miklóson kívül más költőt nem ismer. Hirtelen támadt vallási elkötelezettsége folytán posztjai már rég nem magyarul íródnak, és jó ideje nem boldog karácsonyt kíván. De vannak még az "eladósok", ezek nagy része a lehúzós. És vannak a kéregetősök, akik elrejtőznek egy ál-arc vagy álarc mögé, és rohadtul illene sajnálni őket. No meg adakozni, mélyen zsebbe nyúlva, vagy az utolsó göncöt is oda...

Az élet felettébb komolytalan dolog. Nem más, mint játék, sírig tartó játék. Az nyer, aki jól tud játszani. Aki tudja, hogy néha veszít, máskor nyer, de végül is mindegy, az eredmény mindig ugyanaz. Ne vedd túl komolyan! Szomorú leszel és magányossá tesz, bár végül így is, úgy is pucér seggel temetnek el. De legalább addig élvezd!  Játszunk a búgócsigával és a Rubik-kockával. Játszunk a homokozóban és a hintán, és játszunk az élet minden pillanatában. Hol boldogat, hol szomorút, hol szépet, hol rosszat. Máskor szerelmest vagy csalódottat, de minden csak játék. Játszunk saját gondolatainkkal, álmodjuk játékos kis álmainkat, hogy utána játszhassunk mások érzelmeivel. Eljátszuk a jót és kedveset, miközben gonoszul és alattomosan áskálódunk, és eljátszuk az érdektelent, miközben majdnem meghalunk a vágytól. Játszunk egy jó szóért, egy ölelésért, egy pillantásért vagy egy pillanatért, mely gyorsabban tovaszáll, mint ameddig játékunk tartott. Megérte? Megéri? Ki tudja.... A játék ko...

Az iskolában várod, mikor húzza már meg a copfod, de közben látványosan utálod. Kamaszként órákat állsz a tükör előtt, hogy felpróbálj száz ruhát és eltüntesd a pattanásaidat. Mikor jön az első, a nagy, mindenkit elfelejtesz, megszűnik létezni a világ.  Mikor először csalódsz, sírsz, és azt hiszed, sose lesz már szép és rózsaszín semmi sem. Aztán múlnak lassan az évek, éled az életet, sok minden l esz fontosabb vagy kevésbé fontos, átértékelődnek a dolgok. Ám ugyanúgy várod, hogy meghúzza a copfod, vagy legalább rád nézzen egy pillanatra, úgy, ahogy azt te reméled. Persze már nem utálod látványosan, inkább úgy teszel, mint akit nem érdekel, még a léte sem. Szétdobálod a ruháid, mielőtt elindulsz, vajon melyik lenne a legelőnyösebb, mi rejti el a hibákat és mi emeli ki a szépet. Már nem a pattanások, hanem a létező vagy képzelt ráncok miatt állsz a tükör előtt órákig. És amikor ott van, ott áll előtted, bizony megszűnik a világ létezni. Megszólalni nem tudsz, értetlenül néznek rád a...

Annyiféle pasi van.  1. Van az, amelyikkel ha hajótörést szenvednék egy lakatlan szigeten, inkább gyorsan keresnék egy fürt éretlen banánt. 2. Van az, amelyik elől inkább átúsznék a következő lakatlan szigetre, mert félnék, hogy egyszer csak elalszom, és.... 3. Van az, amelyik csak annyit tud mondani, hogy "húbammeg", de addig jó, amíg utána a sziget másik oldalán hajtja álomra a fejét. 4. Van az (amelyik szerintem nem is létezik), aki miatt léket ütnék suttyomban a hajó fenekébe.