Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 54

Az élet felettébb komolytalan dolog. Nem más, mint játék, sírig tartó játék. Az nyer, aki jól tud játszani. Aki tudja, hogy néha veszít, máskor nyer, de végül is mindegy, az eredmény mindig ugyanaz. Ne vedd túl komolyan! Szomorú leszel és magányossá tesz, bár végül így is, úgy is pucér seggel temetnek el. De legalább addig élvezd! 
Játszunk a búgócsigával és a Rubik-kockával. Játszunk a homokozóban és a hintán, és játszunk az élet minden pillanatában. Hol boldogat, hol szomorút, hol szépet, hol rosszat. Máskor szerelmest vagy csalódottat, de minden csak játék.
Játszunk saját gondolatainkkal, álmodjuk játékos kis álmainkat, hogy utána játszhassunk mások érzelmeivel.
Eljátszuk a jót és kedveset, miközben gonoszul és alattomosan áskálódunk, és eljátszuk az érdektelent, miközben majdnem meghalunk a vágytól.
Játszunk egy jó szóért, egy ölelésért, egy pillantásért vagy egy pillanatért, mely gyorsabban tovaszáll, mint ameddig játékunk tartott. Megérte? Megéri? Ki tudja....
A játék komoly művészet. Meg kell tanulnod, hogyan játssz, mert anélkül csak keserű és boldogtalan próbálkozások sora marad az egész. Elvész a szépsége, öröme, kajánsága, édessége és keserűsége.Az ösztönös, szívből jövő játék divatja már - úgy látszik - elmúlt. Felnőttünk és elfelejtettük, mit is jelent játszani. Csak úgy, a magunk kedvéért, a magunk örömére.
Játék - komolytalan, csacska, egy életen át tartó játék. Erről szól az élet. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...