Moncsi agymenései

Szerencsére egy naptári évben (értsd: 365 nap) jó sok olyan ünnep van, minek kapcsán az összes, facebookon székelő atomfizikus, vallástörténész, történész, irodalmár, kritikus és miegyébszentszar magvas posztokkal tudja borzolni a köz idegeit, és össze tud veszni mindenkivel, még saját magával is. A kedvencem mindig is a halloweeen vs. busójárás volt, ugyanis imádom, amikor megmagyarázzák, hogy miért alternatívája egyik a másiknak, és vajon melyik az ősibb, régibb, denagyon, ráadásul rohadtul nem törődve a naptár eltérő napjaival. Ám nem pityputty a karácsony-kerecsen-hanuka hármasa sem. Merthogy nem lehet ám már kellemes karácsonyt kívánni anélkül, hogy kioktassanak. A bigott hithűek közlik, hogy a lábvíz a kellemes, a karácsony pedig áldott. A más hitűek kikérik maguknak, mert ők hanukáznak, míg a vadmagyarok kikérik maguknak, hisz ők kerecsent ülnek. Na, oszt ilyenkor légy okos, mit kívánsz a boltban a Jingle Bell vadul üvöltő zenéje alatt. Aztán jön persze a húsvé...

Valentin nap itt és ott és pro és kontra. Valahogy a Diktátor című film jut róla folyton eszembe. Az a rész, amikor Nukleáris Nadal, a MacIntosh doktor karrierje csúcsán spermát takarít a laptopok billentyűzetéből. Merthogy bejött neki az amerikai álom. Na valami ilyesmi nálunk a Valentin nap is. Még akkor is, ha Bálint nap, meg Luperkalia ünnepe, meg Szent Valentin, meg miegymás is az eredete. A boltosoknak biztos bejött az amerikai álom, mert a januári éhenhalás után mind en idióta megvásárol minden elmebeteg baromságot, amiről azt hiszi, a kedvese majd örül neki. A mém-készítők mennybe mennek, mert semmi nem kap annyi lájkot, mint a csöpögős, nyálas Valentin napi képescskék, de legalább ennyit kapnak a fikázó akármik is. Mert mindegy, mi szól a Valentinról, a negatív reklám is reklám. Mi pedig lassan eljutunk oda, hogy a tizenkét évesek eret vágnak magukon, ha nem kapnak legalább egy tucat szívecskés-macikás-lufikás képeslapocskát. Nem vicc, két tizenkét évesről is...

Pokolian nem trendi módon a békebeli időkről álmodom. Arról az időről, amikor a reggeli kávé mellett a pár elolvasta az újságot, arról, amikor esténként még könyvet vettek a kezükbe, és a gyerekek a szomszéd szobából fülelve a lapok susogását hallgatták. Arról az időről, amikor nem a facebook posztok görgetése, a virtuális fotelharc és a photoshoppal húsz évvel fiatalabbra és húsz kilóval kevesebbre hazudott képek világa volt az igaz és a menő, a trendi, a mindenki vágyát fel keltő. Arról az időről, amikor még az emberek a szemüknek, a valóságnak, és nem a hazug mű-világnak hittek. Arról a világról, amikor a nő nő volt és nem a hazug meséjiért tisztelték. Arról, amikor még a könyvek meséje volt az álomvilág, és nem az álmos virtuális hazugság a valóság. Arról az időről, amikor a képek retusálása a hibák kijavításában, és nem egy hazug világ, egy elhazudott felépítésében volt segítség. Arról a világról, amikor a rém okos telefont letéve nem elbutultak és némán hallgatta...

Család, barátok, ismerősök. Kérdések, kérések, gondok és bajok. Szerelmek és válások, viták és veszekedések. És a facebook mindenek felett. Nincs szó, se beszélgetés és kávé vagy pohár bor mellett. Nincs kérdés és nincs számonkérés. Nincs rossz szó, így nem lehet jó sem. Nincs tanács és nincs szótlan, néma megbocsátás. Nincs magyarázat se, mert mindez ugyan minek. Nincs vallomás és nincs feláldozás. Mert a facebook mindenek felett. Az az igaz, a való, a hinni való és megmásít hatatlan, ami az arcoskönyv hírfolyamában zajlik. Megmondunk, kinyilatkoztatunk, le- és kiosztunk. Véleményt mondunk, megfellebezhetetlenül őszintén hazudva a vélt valót. Szerelmet vallunk, szakítunk, ítélünk és ítélkezünk. Mert a facebook mindenek felett. A leírt szavak az igazak, sosem a véltek vagy gondoltak. Kimondani őket meg ugyan minek. És végtére is....kinek? Töröl és tilt, és vége egy barátságnak. Cseten szakít és vége a világra szóló szerelemnek. Töröl, és többé nincs rokon, nincs barát...