Valentin nap itt és ott és pro és kontra. Valahogy a Diktátor című film
jut róla folyton eszembe. Az a rész, amikor Nukleáris Nadal, a MacIntosh
doktor karrierje csúcsán spermát takarít a laptopok billentyűzetéből.
Merthogy bejött neki az amerikai álom.
Na valami ilyesmi nálunk a Valentin nap is. Még akkor is, ha Bálint nap, meg Luperkalia ünnepe, meg Szent Valentin, meg miegymás is az eredete.
A boltosoknak biztos bejött az amerikai álom, mert a januári éhenhalás után minden idióta megvásárol minden elmebeteg baromságot, amiről azt hiszi, a kedvese majd örül neki.
A mém-készítők mennybe mennek, mert semmi nem kap annyi lájkot, mint a csöpögős, nyálas Valentin napi képescskék, de legalább ennyit kapnak a fikázó akármik is. Mert mindegy, mi szól a Valentinról, a negatív reklám is reklám.
Mi pedig lassan eljutunk oda, hogy a tizenkét évesek eret vágnak magukon, ha nem kapnak legalább egy tucat szívecskés-macikás-lufikás képeslapocskát. Nem vicc, két tizenkét évesről is tudok, aki szerelmi bánat miatt szorul pszichológus kezelésére. De hajrá, amerikai álom.
Mások vadul ordibálnak, persze szigorúan csak a facebookon, hogy mit ide Valentin, hiszen Drezda bombázása, És nem lufi, meg csoki, meg szivecske, de gyertya és gyász. Mert szerintük a kettő amúgy nem fér meg. Szerelmesen nem lehet emlékezni És eszükbe se jut, ők ugyanúgy túlhájpolnak egy emléknapot, mint a többség a Valentint.
Mert ha már egy tragédia emléknapját le kell tolni a torkokon, rég el van cseszve ez a világ. És ha a szerelemről, a párkapcsolatról így kell megemlékezni, már rég el van cseszve ez a világ. Mert ahogy a karácsony, a szeretet ünnepe is csak három napig szól a nagy szeressükegymástgyerekekről, úgy a szerelem is csak egy napig csoda. Valentin napon. Akkor lehet virágot, csokit, ékszert, lufit, plüssmacit venni és vinni a kedvesnek. Mert akkor kötelező, lehetőleg mézesédes szelfivel világgá kürtölve, hogy éppen nem vagyunk szinglik. És van kinek. Hogy meddig? A jó ég tudja. Majd ha elmúlik a Valentin, kiírjuk a facebookra: egyedülálló, és vad posztokban mehet a másik fikázása.
Mert ebben a rém trendi, ámérikás álomvilágban ha nem zöld a fű, nem kék az ég, nem tökéletesen fogsorral mosolygó, deltás pasi az apuka, szőke szépség az anyuka, nincs pulyka karácsonykor és nem nyit ki gyorsan a pláza az ünnep után, ha nincs Valentin napi csepegés, akkor nincs élet. A pornó filmeken nevelődött generációnak torz horror a valódi érzelem. Nincs szeretet, nincs szerelem, nincs érzelem. Mert a szürke hétköznapok lopott csókjai, apró ajándékai, kedves szavai nem mutatnak olyan jól a facebookon. Az apró viták, a csendes békülések nem szelfire valók.
Így pedig Nukleáris Nadal amerikai álma is csak mese maradna, ő pedig gyorsan munkanélküli lenne. Na ez az utópia...
Én pedig holnap offolom a facebookot, mert a billentyűzetem esélyesen nem spermától, nem könnyektől menne gajra, sokkal inkább agybajt kapva kihajítanám az ablakon.
Na valami ilyesmi nálunk a Valentin nap is. Még akkor is, ha Bálint nap, meg Luperkalia ünnepe, meg Szent Valentin, meg miegymás is az eredete.
A boltosoknak biztos bejött az amerikai álom, mert a januári éhenhalás után minden idióta megvásárol minden elmebeteg baromságot, amiről azt hiszi, a kedvese majd örül neki.
A mém-készítők mennybe mennek, mert semmi nem kap annyi lájkot, mint a csöpögős, nyálas Valentin napi képescskék, de legalább ennyit kapnak a fikázó akármik is. Mert mindegy, mi szól a Valentinról, a negatív reklám is reklám.
Mi pedig lassan eljutunk oda, hogy a tizenkét évesek eret vágnak magukon, ha nem kapnak legalább egy tucat szívecskés-macikás-lufikás képeslapocskát. Nem vicc, két tizenkét évesről is tudok, aki szerelmi bánat miatt szorul pszichológus kezelésére. De hajrá, amerikai álom.
Mások vadul ordibálnak, persze szigorúan csak a facebookon, hogy mit ide Valentin, hiszen Drezda bombázása, És nem lufi, meg csoki, meg szivecske, de gyertya és gyász. Mert szerintük a kettő amúgy nem fér meg. Szerelmesen nem lehet emlékezni És eszükbe se jut, ők ugyanúgy túlhájpolnak egy emléknapot, mint a többség a Valentint.
Mert ha már egy tragédia emléknapját le kell tolni a torkokon, rég el van cseszve ez a világ. És ha a szerelemről, a párkapcsolatról így kell megemlékezni, már rég el van cseszve ez a világ. Mert ahogy a karácsony, a szeretet ünnepe is csak három napig szól a nagy szeressükegymástgyerekekről, úgy a szerelem is csak egy napig csoda. Valentin napon. Akkor lehet virágot, csokit, ékszert, lufit, plüssmacit venni és vinni a kedvesnek. Mert akkor kötelező, lehetőleg mézesédes szelfivel világgá kürtölve, hogy éppen nem vagyunk szinglik. És van kinek. Hogy meddig? A jó ég tudja. Majd ha elmúlik a Valentin, kiírjuk a facebookra: egyedülálló, és vad posztokban mehet a másik fikázása.
Mert ebben a rém trendi, ámérikás álomvilágban ha nem zöld a fű, nem kék az ég, nem tökéletesen fogsorral mosolygó, deltás pasi az apuka, szőke szépség az anyuka, nincs pulyka karácsonykor és nem nyit ki gyorsan a pláza az ünnep után, ha nincs Valentin napi csepegés, akkor nincs élet. A pornó filmeken nevelődött generációnak torz horror a valódi érzelem. Nincs szeretet, nincs szerelem, nincs érzelem. Mert a szürke hétköznapok lopott csókjai, apró ajándékai, kedves szavai nem mutatnak olyan jól a facebookon. Az apró viták, a csendes békülések nem szelfire valók.
Így pedig Nukleáris Nadal amerikai álma is csak mese maradna, ő pedig gyorsan munkanélküli lenne. Na ez az utópia...
Én pedig holnap offolom a facebookot, mert a billentyűzetem esélyesen nem spermától, nem könnyektől menne gajra, sokkal inkább agybajt kapva kihajítanám az ablakon.
(2017.02.13.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése