Moncsi agymenései

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozíciójuk megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké.   Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kielégítve minden vágy...

    Csak bízni merem, de már rég nem hiszem, hogy az emberi társadalmak alapvetése az erkölcs, a tisztesség és mindezen dolgok fontossága.    Persze tudjuk, a filozófusok és más okos emberek rendre érvelnek azzal, hogy az egyenes, a becsületes, a tisztességes jellem a társadalom javára szolgál, sőt, az egyén számára is evégett kifizetődő, de ezek az okos emberek már vagy régen meghaltak, vagy éppen vegetálnak valahol, küzdve az életben maradásért.   Elfogadom, és hiszem, hogy a tisztességre való törekvés alapvetően emberi kötelesség. Elfogadom, amit Immanuel Kant mondott, miszerint "„Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája általános törvényhozás elvévé válhasson.”   És hiszem, amit Axel Hacke mondott, hogy "A tisztességhez szerintem hozzátartozik az őszinteség is abban az értelemben, hogy hátsó szándék nélkül beszélünk és cselekszünk. Képesek vagyunk kritikus szemmel látni saját szavainkat és cselekedeteinket. És megvan bennünk az akarat, hogy a lehetőségekhe...

  Manapság az emberek szeretnek mindent túlgondolni. Múltkor ültem egy öreg taxis mellett. Negyvennél is több éve van a szakmában, imádja a munkáját, annál jobban csak az unokáit. Na, ő erősített meg abban, hogy nem én lettem fura, nem én vagyok a hülye, hanem a pandémia óta tényleg hihetetlen mértékű a morális mélyrepülés.    Az emberek agresszívak, hisztisek, kötekedőek lettek, és tobozódnak a gyűlölet, a gonoszság, a mentális nihil mellett az összeesküvés elméletekben.   Valamiféle visszafejlődés indult el, ahol meglett, felnőtt emberek rajonganak percemberekért, ahogy kamaszként rajongtunk szerelmes szívvel a sztárokat, vagy ovisként a rosszfiú Pistikéért, aki képes volt szabályt szegni azzal, hogy a kerti bokorba pisilt a piszoár helyett. Meglett, felnőtt és sokszor tanult, művelt emberek veszítik el az önkontrollt és állnak be identitásuk szerint bégetni, mekegni, kukorékolni, röfögni saját, választott istállójuk vagy szemétdombjuk közösségébe.   És ami en...

  Figyelem. Az írás csak a folyokról szól. Amúgy is tavasz közeledik.    Az áradás félelmetes dolog. Ami árad, az sose jó. Ami árad, az káros és veszélyes. Veszélyes az életre, az egészségre, az ép elmére.   Valahogy ennél jobb szlogent is kitalálhattak volna az okosok.   Mert ami árad, az hoz és visz magával mindent. Nem csak viszi el a rosszat, a jót, és mindent, ami van, de hoz is szennyet, rengeteget. Mert az áradás rengetegféle szennyező anyagot magával sodor a szeméttől az emberi fekálián át az állattetemekig, a szekrényekből hulló csontvázakig es a nyakakba ömlő szartengerig.    És hoz magával ezekkel együtt számtalan, betegséget okozó baktériumot, vírust, de legfőképpen parazitát is. Az áradás nem más, mint szennyezett víz, és mint ilyen, ebben csak az élősködők élnek túl. Sőt. Ők azok, akik tobzódnak az áradás hozta fekáliában, abban, hogy körülöttük minden pusztul és rothad. Mert élvezik a pusztulást és dagadtra híznak benne.    Az...

  Nem érdekel sem az igazi, sem a nem igazi nőnap. Tőlem lehet koménista, lehet gyümölcsoltó, akármi. Már hányok, hogy még ezen is képes összemarakodni a jónép. Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Melyik az igazabb, melyik az igazibb? Pont mint a karácsony vs. kerecsen, busó vs. halloween, meg a tököm tudja mi. Közben meg amúgy a marakodók jó része magasról xarik a nőkre, férfiakra, jogokra, kötelezettségekre. Csak halkan kérdezem: embör mikor mosogatott el, mikor vasalt ki, mikor vitt egy tábla csokit? Csak úgy, magától, nem azért, mert előtte berúgott/félrekefélt? Na olyankor van az igazi nőnap. Minden ilyen napon. Pfejjj, idióták.

  Úgy látszik, nagyon buta vagyok, mert nem értem. Tényleg nem értem, miért kell embereknek az egész életüket a Facebook állatkertje elé teregetni.    Miért érzik úgy, hogy az ismerőseik, akik nem feltétlenül a barátaik, sőt, az sem biztos, hogy egyáltalán valaha is találkoztak, szóval ezek az emberek életük minden pillanatára kíváncsiak? Miért érzik azt mezei, átlagos és hétköznapi emberek, hogy ők hű-de-nagyon-különlegesek és ezért mindig és minden pillanatban meg kell osztaniuk szeretetüket, szerelmüket, a kapott virágot, a sütit, az ebédet, a vacsorát, a gyereket, a születésnapot, a kirándulást, a hobbit, az utazást, a nagyzolást, a "nekünk-fussa-rá" fílinget? Bánatot, rosszat sose, mert az nem menő, és ők amúgy mindig a föld felett fél méterrel járnak.   Miért érzik szükségét annak, hogy mindezt megtolják filterekkel a képeken, videókkal, kiemelt megjelenítés hestegekkel, hogy véletlen se maradjon le senki? Tényleg nem értem.    Vagy ezek az emberek az...