Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 159.

 


Manapság az emberek szeretnek mindent túlgondolni. Múltkor ültem egy öreg taxis mellett. Negyvennél is több éve van a szakmában, imádja a munkáját, annál jobban csak az unokáit. Na, ő erősített meg abban, hogy nem én lettem fura, nem én vagyok a hülye, hanem a pandémia óta tényleg hihetetlen mértékű a morális mélyrepülés. 
 
Az emberek agresszívak, hisztisek, kötekedőek lettek, és tobozódnak a gyűlölet, a gonoszság, a mentális nihil mellett az összeesküvés elméletekben.
 
Valamiféle visszafejlődés indult el, ahol meglett, felnőtt emberek rajonganak percemberekért, ahogy kamaszként rajongtunk szerelmes szívvel a sztárokat, vagy ovisként a rosszfiú Pistikéért, aki képes volt szabályt szegni azzal, hogy a kerti bokorba pisilt a piszoár helyett. Meglett, felnőtt és sokszor tanult, művelt emberek veszítik el az önkontrollt és állnak be identitásuk szerint bégetni, mekegni, kukorékolni, röfögni saját, választott istállójuk vagy szemétdombjuk közösségébe.
 
És ami ennél is gázabb, az emberek túldimenzionálják saját szerepüket az istállóban, szemétdombon, de a családban, munkahelyen és a társadalomba is. Azt gondolják, hogy a hely számít, a pozíció,.amit maguknak vélnek, a közeg, ahol vannak, és hittel vallják, hogy nem számít se tudás, se képesség, se készség, csak a külsőség, a minél hangosabb együtt bégetés, mekegés, miegyéb.
Hittel vallják, hogy a szardarab is lekvár lesz, ha a befőttes üvegek mellé teszik a polcra, sőt, hittel és meggyőződéssel vallják, hogy a sztaniolba csomagolt kuláré felér egy Swarovski kristállyal, hiszen majdnem úgy csillog.
 
És nem hiszik el, amikor elmondjuk nekik, jelezzük, hogy kicsikém, te csak parasztok között lehetsz király, ám királyok között nem vagy más, csak egy paraszt.
 
Mert az arc, az ego nagy, és ha kellő arroganciával párosul, megspékelve egy kis agresszióval, máris ő az élet, az utak, a politika és a nagyvilág fura ura.
De hát jól van ez így, aki szerint nem, az úgyis valami, akárki, másféle, rossz, akit a nagy elfogadás égisze alatt utálni kell, mert az elfogadás hagymázas mítosza csak a saját szemétdomb határáig terjedhet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...