Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 156.

 


Úgy látszik, nagyon buta vagyok, mert nem értem. Tényleg nem értem, miért kell embereknek az egész életüket a Facebook állatkertje elé teregetni. 
 
Miért érzik úgy, hogy az ismerőseik, akik nem feltétlenül a barátaik, sőt, az sem biztos, hogy egyáltalán valaha is találkoztak, szóval ezek az emberek életük minden pillanatára kíváncsiak? Miért érzik azt mezei, átlagos és hétköznapi emberek, hogy ők hű-de-nagyon-különlegesek és ezért mindig és minden pillanatban meg kell osztaniuk szeretetüket, szerelmüket, a kapott virágot, a sütit, az ebédet, a vacsorát, a gyereket, a születésnapot, a kirándulást, a hobbit, az utazást, a nagyzolást, a "nekünk-fussa-rá" fílinget? Bánatot, rosszat sose, mert az nem menő, és ők amúgy mindig a föld felett fél méterrel járnak.
 
Miért érzik szükségét annak, hogy mindezt megtolják filterekkel a képeken, videókkal, kiemelt megjelenítés hestegekkel, hogy véletlen se maradjon le senki?
Tényleg nem értem. 
 
Vagy ezek az emberek azt gondolják, hogy majd ezekkel a fincsi-a-menő-kézműves-tortám, én-is-el-tudok-utazni-egzotikumba, menő-vagyok-mert-egy-vagyon-volt, a-cica-nagyon-extra-fajta-ezért-rém-drága, nézd-a-kutyákhoz-is-értek-de-nagyon, nekem-van-a-legdrágább-hobbim, az-én-férjem-a-legromantikusabb, nézd-boldog-család-vagyunk, az-én-gyerekem-menőbb-mint-a-tied és hasonló posztokkal majd trendi influenzásokká, izé, influenszerekké válnak?
 
Miért gondolják, hogy mindenkit érdekel a reggelijük, ebédjük, vacsorájuk, viráguk, gyerekük, kutyájuk, macskájuk, hobbijuk, szerelmük, romantikájuk, a gyerek segge, a macska füle, a bizonyítvány, az uszoda, a kirándulás, a szükletésnapi buli, a pezsgő, az utazásuk, lehetőleg minden nap, sőt, naponta több alkalommal?
 
Vagy csak annyira nyomorult és unalmas az egybites kis életük, hogy úgy gondolják, ilyen kamu-szagú szerencsétlenkedésekkel izgalmasabb lesz? Mert úgyis színház az egész világ, de főleg az ő életük, hát nézze a lúzer nézőközönség?
 
Képtelenek értelmet találni az életükben a telefonjuk nélkül, és azt gondolják, képernyőn az egész világ?
 
Esetleg tényleg azt vélik, mindenkit érdekel, hogy milyet szart a kutya, hogyan bukfencezik a kölyök, mit büfögött fel magából a férj, a nagy verés után hozott virággal karöltve, milyen virágot (nem) vett a házibarát, vagy éppen mennyit bénázott a menő kocsijával, mennyit költött utazásra, hobbira, zabálásra?
Fontos ennyire az a nyomorult kis lájk és lényeges, hogy hány agyhalott nyomorult lájkolja a fele-sem-igaz-de-nagyzolok szarjait?
Nem értem. Szerintem már hülyén halok meg. 
 
De azért, bassza isten, legyen ez is @lelkes rajongók meg @kiemelt megjelenítés, meg @követő, mert ezek alap kritériumok a nem-is-tudom-mihez. A lájkokat meg számolja majd meg, aki ráér. Nekem jobb dolgom is van.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk