Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 23.

Elgondolkodtam egy kicsit ezen a szingliség kérdésen. Nagy divat manapság, ám ha egy nő úgy 30-35 felé még pártalan, gyermektelen, az már a társadalom többsége szemében gáz. Mert hát mikor akar szülni, ugye? A család kérdezgeti, minden sátoros ünnepen hallgatja a finom vagy néhány pálinka után már élccel teli megjegyzést.
Ám az, ha egy negyvenes férfi még keresi magát és az igazit, az normális. A haverok, a család hátba veregeti: élj csak, fiam, mulass, amíg fiatal vagy. Mert szegény fiúk később érnek, otthon a helyük anyuka mellett. Aztán majd 40-45 felé gyártanak egy két gyereket, dolgoznak - jó esetben - és eltartják - jó esetben - a családot, mígnem húsz év múlva szépen infarktust kapnak és ott hagyják egyedül anyukát az egyetemista lurkóval. Győzze csak erővel és pénzzel, míg bele nem döglik egyedül. Ez a normális.
Mert szegények későn érnek. Aztán korán halnak. A férfiszingliség nem gáz. Az trendi és kúl, most az a menő. Mert éretlenek még szegények.
Az nem gáz, ha nem merik vállalni a felelősséget, hiszen megmagyarázzák, ők férfiak, nekik jár az ÉLET!
Pedig egy gyereknek apa és anya kell. Jó esetben együtt, de még külön is jobb, mint a semmi. De egy hatvan-hetven éves öregemberrel egy tini mit kezd? Mit kezd, mikor érettségizne, egyetemre menne, hogy aztán gondoskodhasson szeretett szüleiről. De nem teheti, mert apuka már nincs. Mert apuka sokáig éretlen volt, aztán mire beleérett a gyereknevelésbe, már ki is öregedett belőle. Ha szerencsésen túléli az infarktust, jön a második gyerekkor és egy húszéves lány, akinek karjai közt jobb megélni a második infarktust és még belehalni és meseszerűbb. Annál legalábbis jobb, mintha pelenkázná és etetgetné a családja.
Ez a szép új világ? Nem hinném. Ez a liberális multikulti szép új vívmánya. Az egészben csak az a szörnyű, hogy a sok fenenagybüdösmelletverőmagyar meg beszopja. És kiröhögi azt, aki negyvenévesen már két-három gyerek büszke édesapja.
Legszebb magyar ellenállás a bőséges gyermekáldás. Na igen. Csak ezért tenni is kéne. Tenni, de nem minden nap a kocsmából más ágyba beesve, hanem otthont teremtve, amíg még lehet. Megélni a gyerek életének pillanatait és nem remegni, hogy túléli-e. A gyermekáldás csak így lehet áldás.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...