Sokak élete egy nagy-nagy szappanopera. Egy különleges szappanopera, ahol nincsenek főszereplők, mindenki csak egy apró mellékfigura, az események pedig a tévé és a monitor perspektívája között zajlanak.
A műsorok szennye meghatározza életüket, mely már nem más, mint merő számolás. Osztás és szorzás, kivonás és összeadás. De főleg osztás. FELosztás, KIosztás, ám legfőképpen is MEGosztás.
A műsorok szennye és a posztok, kommentek sivársága határozza meg életüket, és szűkült tudatukkal már úgy hiszik, nekik minden jár és nekik mindent lehet. Jár a meleg sut, a jó szó, a baráti kéz. Alanyi jog, hogy őket szeressék, megértsék és elfogadják, tolerálják és pátyolgassák. És nekik lehet mocskolni, szidni és gyalázni, hiszen a töröl és tilt világában a leírt szó tán elszáll. Túlgördül a hírfolyam, és mintha soha ki sem mondatott volna.
Csúnya egy virtuális világ ez és lehet, tán ők néha felemelve fejüket a monitor perspektivából, felejtenek - főleg saját szerepüket és szennyüket -, de némely mellékszereplő bizony szívvel éli a napokat.
Némely mellékszereplő számára a jó szóért jó szó, a meleg sutért köszönet, a baráti kézért hála jár. Ők azok, akik nem felejtenek. Se jó szót, se baráti kart, de mocskolódást és gyalázkodást sem.
És ők azok, akik nem ítélnek, se meg, se el, hanem szánakoznak.
Szánakoznak az érzelmi és értelmi sivárságon, az (f)osztogatásra korlátozódó életen. A vámpír csak vért szív, ők szeretetet, energiát, emberséget vesznek el, cserébe a haragért és gyűlölködésért, cserébe a megosztásért. A
szánalomnál pedig rosszabb nincsen. Jobb a gyűlölet, a harag, a düh, bármi jobb.
De a monitor perspektíva emberei csak szánalomra méltók.
A műsorok szennye meghatározza életüket, mely már nem más, mint merő számolás. Osztás és szorzás, kivonás és összeadás. De főleg osztás. FELosztás, KIosztás, ám legfőképpen is MEGosztás.
A műsorok szennye és a posztok, kommentek sivársága határozza meg életüket, és szűkült tudatukkal már úgy hiszik, nekik minden jár és nekik mindent lehet. Jár a meleg sut, a jó szó, a baráti kéz. Alanyi jog, hogy őket szeressék, megértsék és elfogadják, tolerálják és pátyolgassák. És nekik lehet mocskolni, szidni és gyalázni, hiszen a töröl és tilt világában a leírt szó tán elszáll. Túlgördül a hírfolyam, és mintha soha ki sem mondatott volna.
Csúnya egy virtuális világ ez és lehet, tán ők néha felemelve fejüket a monitor perspektivából, felejtenek - főleg saját szerepüket és szennyüket -, de némely mellékszereplő bizony szívvel éli a napokat.
Némely mellékszereplő számára a jó szóért jó szó, a meleg sutért köszönet, a baráti kézért hála jár. Ők azok, akik nem felejtenek. Se jó szót, se baráti kart, de mocskolódást és gyalázkodást sem.
És ők azok, akik nem ítélnek, se meg, se el, hanem szánakoznak.
Szánakoznak az érzelmi és értelmi sivárságon, az (f)osztogatásra korlátozódó életen. A vámpír csak vért szív, ők szeretetet, energiát, emberséget vesznek el, cserébe a haragért és gyűlölködésért, cserébe a megosztásért. A
szánalomnál pedig rosszabb nincsen. Jobb a gyűlölet, a harag, a düh, bármi jobb.
De a monitor perspektíva emberei csak szánalomra méltók.
Akik szívvel élik életüket, nem lehetnek mellékszereplők! A virtuális világot az igazi mellékszereplők teszik csúnyává, miközben megvannak győződve arról, hogy kényük-kedvük szerint uralkodhatnak mások felett, mert maguk mögött vélnek tudni egy közösséget. De nem veszik észre, hogy a közösség már nem vállal közösséget velük.
VálaszTörlés