A nyár a menekülés időszaka. Menekül mindenki. El a városból, el a hétköznapok monotonsága elől, el az unalmas élete elől. És aki teheti, el az országból. Inkább nem eszik hetekig, inkább nem megy el sehová hétvégéken, csak hogy nyáron a horvát tengerparton vagy Bibionéban süttethesse a hasát. Mindegy hol, csak országhatáron túl. Mert ez trendi. Mert elmondhatja, hogy külföldön nyaralt. Hogy milyen áron, az oly' mellékes.
Holott a városát sem ismeri, ahol él, sőt, sokszor még az utcát sem, ahol lakik. Mindig csak rohan előre, földre szegezett szemmel, és sose néz fel. Vagy ha mégis, csak szemmagasságig. Szemmagasságban pedig Szeged ugyanolyan, mint Debrecen vagy Győr, a Velencei tó pedig akár a Balaton. Fásult arcok, sosem mosolygó szemek és szürke házfalak. Kékeszöld víz, partján punnyadó, söröző, lángost zabáló testek.
Pedig ha felnézne, ha ráérne nézni, csodákat látna. A határokon belül, de még a saját utcájában is. Ha még feljebb nézne, olyan dolgokat venne észre, amikről álmodni sem mert sose, és amelyek vetekszenek Olaszország és Spanyolország csodáival.
Ha a Balatonra eljutva nem csak a strandokat és a kocsmákat lesné, ahol punnyadni lehet, talán találna olyan helyeket és dolgokat, amit nem láthat a Riviérán.
Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. Hidd el, láttam, tudom. Bejártam egész Európát. De én valóban nyaralni akarok. Pihenni és feltöltődni, nem azt mesélni mindenütt: külföldön voltam.
Nem letaposottan, elhajszoltan, kinyúlva és éhesen dögleni egy tengerparton, csak azért, hogy elmondhassam, merre jártam, hanem róni az utcákat elégedetten és boldogan, akárhol, ahová eljuthatok. Mert ezt szegényen és gazdagon is megtehetem. Mert ehhez nem kell spórolnom és éheznem, csupán egy kicsit mindig feljebb néznem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése