Moncsi agymenései

Amikor gyerek voltam, a karácsony szomorú és magányos ünnep volt. Anyám és apám sosem ünnepelt velem, nem várt az ő Jézuskájuk. Legalábbis mióta a karácsonyokra emlékszem, sosem. Nagyapó halála után mamával ketten éltük át és túl a karácsonyt. Mama ecetes krumplisalátát és halat csinált, feldíszítettük a fát, aztán átmentünk az ő családjához. Igen, az övéhez, mert engem csak úgy "megkapott". Neki sosem született gyereke, engem mégis becsülettel felnevelt. Szóval átsétáltunk a családjához a hideg utcákon. Lestem az ablakokat, hol mekkora a fa, milyenek a díszek. Mert a rokonságnál hatalmas volt a fa, a lakás és az ünneplés- Csak én éreztem azt mindig, hogy a "hozott gyerek" vagyok. Aztán hazaballagtunk a sötét nyócker kihalt utcáin, és a liba meg a káposzta helyett inkább kértem mamától krumplisalátát. Mert az finom volt. Szeretet-finom. Csak szomorú, kicsi és magányos. Ő meg én - mi ketten a világ! Aztán lett férjem, aki utálta a karácsonyt. Nagy cs...

Azt írta egy ismerős huszonéves, hogy a negyven felettiek már egy nagyon más generáció, amely képtelen megérteni őket. Nos, szerintem nem a generációval van a baj, hanem az értékrendekkel. Attól, hogy én negyven feletti, ők meg alatti generáció, nem kell, hogy más legyen az értékrend. Ezzel pedig a fiatal korosztályoknál nagyon komoly hibák vannak. Biztos mi csesztük el a nevelésüket, de akkor is ez van. Számukra nem érték a család, a barátság, a hűség, a becsület. Ezek csa k kiröhögni való szavak. Na, ez a nagy baj. Félnek maguktól, félnek a világtól, azt hiszik, ha eljátsszák az önmegvalósítás szerepét, akkor minden hűdeszuper lesz. Akkor majd pokoli menők lesznek. Játszani a szinglit vagy a menőmanó macsócsávót az tök jó! Menő munkát akarnak, menő helyekre járnak, aztán házasodnak, mert az esküvő, főleg, ha puccos, nagyon trendi. Közben pedig rettegnek mindennemű felelősségvállalástól, félnek egyedül maradni a világban, így apuci-anyuci mellől egy szar kapcsolatba ü...

Lehet, hogy perverz dolognak hangzik, de én szeretem, ha itt a facebookon törölnek és tiltanak emberek. Olyan emberek, akik azt gondolják, azért, mert még hiszek a mesékben, minden mesét el is hiszek. Olyanok, akik hiteltelen kis életükkel, megideologizált, álomnak hazudott nyomorult valóságukkal használni akarnak. Ki- és felhasználni, miközben oly ostobák, hogy cserébe semmit nem kínálnak. Az okos hazug mindig csereüzletet ajánl. Barátságért előny, vagy előnyért barátság. Az t hiszi, nem látod és nem tudod, melyik oldalára akar állítani a fasznak. A buta hazug csak harácsol. Barátságot, szeretetet, pletykát, hírt, információt. De mert buta, hiszi, ez a jó út, és te úgyis csak a rossz végen lehetsz szopatáskor. Ismerősök, akik ismeretlenek, mert megismerni sem akarod őket. Mesélnek magukról, adnak információt életükről - néha tán túl sokat is -, ám mindez csak azért jó nekik, mert szerepelhetnek. Apró, kicsinyke információ-morzsák, melyeket már a galamb sem csipeget fe...