Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 73

Azt írta egy ismerős huszonéves, hogy a negyven felettiek már egy nagyon más generáció, amely képtelen megérteni őket.
Nos, szerintem nem a generációval van a baj, hanem az értékrendekkel. Attól, hogy én negyven feletti, ők meg alatti generáció, nem kell, hogy más legyen az értékrend. Ezzel pedig a fiatal korosztályoknál nagyon komoly hibák vannak. Biztos mi csesztük el a nevelésüket, de akkor is ez van. Számukra nem érték a család, a barátság, a hűség, a becsület. Ezek csak kiröhögni való szavak. Na, ez a nagy baj. Félnek maguktól, félnek a világtól, azt hiszik, ha eljátsszák az önmegvalósítás szerepét, akkor minden hűdeszuper lesz. Akkor majd pokoli menők lesznek. Játszani a szinglit vagy a menőmanó macsócsávót az tök jó!
Menő munkát akarnak, menő helyekre járnak, aztán házasodnak, mert az esküvő, főleg, ha puccos, nagyon trendi. Közben pedig rettegnek mindennemű felelősségvállalástól, félnek egyedül maradni a világban, így apuci-anyuci mellől egy szar kapcsolatba ülnek át. Élnek egymás mellett, néha kefélnek, de ennyi, ami összeköti őket. Kellemes társas magányban, amolyan állott lábvíz -szerűen vegetálnak. Ott megkeseredve inkább nem is akarnak gyereket. Mert ez egyedül macerás. Nyűg és összeköt. Ajaj, összeköt! A munkába menekülnek, hiszik, hogy ez a csúcsa mindennek, de csak addig, amíg valaki ott is menőbb nem lesz náluk. Eh! Elbasztuk, na. Mondjuk én nem. :) De sokan a generációmból. Hímnőstényeket és feminista álarc mögé bújó műnőket neveltünk. Majd jól meg is szívjuk.....


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...