Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 124.

Készülnek a perek a kórházak, a miniszter ellen. Persze, felelősségre kell vonni mindenkit, akinek a lelkiismeretét egyetlen ember élete is terheli. Ez IS durva. De remélem, hogy felelősségre vonják azokat a gyerekeket is, akik kitalált indokokkal, "szociális alapon" juttatták kórházakba a szüleiket, olyan embereket, akiknek annyi volt a betegsége, hogy öregek voltak, és nyűggé váltak a család számára, kényelmetlen és kellemetlen feladattá, zavaró körülménnyé a nyaralások, bulizások közepette, akiknek csak a nyugdíja volt fontos, az a pár forint is kellett még a gondtalanabb élethez. Mikor apám beteg lett és haldoklott, millió ilyet láttam nagyon sok kórházban. Mikor kérdeztem, miért vannak ott, hozzájuk miért nem megy senki, még a nővérek is lehajtották a fejüket, pedig nem nekik kellett volna szégyenkezni.
 
Az érem másik oldala azoknak a - kicsit sem fideszes - nővéreknek a történetei, akik elmesélték, hány száz olyan szerencsétlen öreg volt a kórházakban, akiket elfekvő helyett ott "tároltak" a most nagyon ajvékoló családtagok, akiknek a kórlapján "szociális indok" szerepelt, mert még mindig kevesebbe fájt a főorvos zsebébe tolni havonta pár tízezrest, mint kifizetni egy rendes idősotthonban az ápolásért a százezret, vagy a nyugdíj 90 százalékát. Így legalább a többit el lehetett tenni és költeni a mama nyugdíjából. Aztán amikor haza kellett vinni, rájöttek, hogy pelenkázni, megetetni, törődni vele, a gyógyszert beadni nem olyan izgalmas és klassz, mint használni a lakását, a nyugdíját. A házi ápoló bizony sokba kerül, és már nehéz volt találni. Olyan idősek voltak százával a kórházakban, akik ha a gyerekeik tisztességgel törődtek volna velük, nem így járnak, akik mesélnek otthon, ágyukból az unokáiknak, és ha gyengék is, de élnek. Nem infúzión, hanem szereteten, mert tán azt érzik, van feladatuk. De hát idős szülőre se idő, se pénz, se türelem nem szokott lenni. Olcsóbb a boríték a zsebbe, és sokkal kényelmesebb, könnyebb befektetni elfekvőként, mind éreztetni vele, hogy fontos tagja a családnak, és igenis szükség van rá. Könnyebb infúzióban vitamint adatni, mint kicipelni a napra, és sétálni vele egyet. Na, ez a "szociális indok" a kórlapon. Remélem, amikor megindulnak a perek, ezeket is előveszik majd, és bemutatják a bíróságokon, és majd elmesélik, mit NEM tettek meg azért a szülőért, aki nekik adta az életét, a türelmét. az idejét és persze a pénzét. Utolsó leheletéig.
 
Szóval remélem, hogy ahogy a TASZ meg a Helsinki bizottság elindítja a pereket az állam és a kórházak ellen, lesz olyan tökös ember, aki felvállalja, hogy ezek ellen az embernek nem nevezhető képződmények ellen is elindítja, akik így bántak a szüleikkel, és most másokra hárítva saját felelősségüket még kártérítéseket követelnek. Mert hát a pénzből sosem elég, ugye?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk