Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 125.

Komolyan mondom, számomra végtelenül megnyugtató, hogy az emberek számára életük legnagyobb gondja, hogy maszkot kell hordani a boltban és a buszokon, metrón. Ez azt jelzi, hogy ebben az országban minden a legnagyobb rendben van, nincs min agyalni.

Az is megnyugtat, hogy szájkosárnak fogják fel a maszkot, mert ez azt jelzi, hogy egyik politikai oldalon sincs kettős mérce, mindent ki lehetett eddig mondani bátran, és most a szájkosárnak becézett maszk okán ezt a szabad szólást féltik.
Az is megnyugtat, hogy mindenki pokolian ráér a facebookon lógni egész nap, így aztán esélyes, hogy szabad vállalkozók, akiknek jól megy az ipar. Nem kell naphosszat dolgozniuk, hogy ki ne rúgják őket, nem állás nélküliek, akik naphosszat munka után loholnak. Szóval minden rendben van.
 
Az is megnyugtat, hogy minden helyzetben megfelelő számú szakember áll rendelkezésre, ráadásul legtöbbjük az ún. "Élet iskolájá"-ban végezte tanulmányait. Hiszen gondoljunk csak bele. Választások környékén politológusok garmadája nyilatkozik meg a közösségi médiában, foci VB/EB idején mindenki profi fociszakértő, migrációs kérdésekben übereljük a fél világot, és most már egészségügyi szakembereink és virológusaink is vannak tömegével.
 
Ráadásul mindegyikük pontosan tudja és igen magabiztosan vallja, hogy az a beteg ember, aki amúgy elélt volna még jó pár évet az alapbajával, akkor sem a koronába halt bele, ha elkapta, mert csak. Ez manapság már nyomós, megalapozott érvnek számít.
 
Konteóban sem maradunk le, sőt, verjük a világ nagy országait. Ennyi UFÓ, 5G, HAARP, Chemtrail hívőt még nem láttam. De nem rosszabb a helyzetünk a dísz-vegánokkal sem, akik azért a Burger King-be járnak a húsízű nem húsért, mert az azért mégis jobb, mint a búzafűlé.
 
Amúgy kritikusokból sincs hiányunk, és mindemellett mindegyikük valamiféle rejtett zseni, mert képesek cím alapján komplett véleményt megfogalmazni az amúgy el sem olvasott cikkről, sőt, komoly kritikákat is vallanak, persze szintén olvasatlanul. Azért ehhez kell ám tehetség!
 
Közlekedési szakembereink is vannak, akik simán megmagyarázzák, hogy fele akkora befogadóképességű úton dupla akkora forgalom hogyan haladhat zökkenőmentesen, sőt, a korábbinál gyorsabban. 
 
És építőipari tehetségeink is hemzsegnek, akik már most pontosan tudják mikor fog vagy nem fog leszakadni a Lánchíd, persze ezen véleményeik véletlenül sem párideológiai kötődésük függvényében születnek, kizárólag komoly szakmai alapokon.
 
És akkor ne is beszéljünk a millió pénzügyi és gazdasági szakemberről, mert még a végén ezekből lesz valamelyik miniszter, és akkor jaj az országnak. Olyan jól fog menni a sorunk, hogy mindenki minket irigyel majd.
 
Szóval tényleg nyugodt vagyok. Ennyi tehetséges, okos és magabiztos ember mellett ebben az országban csak rendben mehet minden, vagy még annál is jobban. Mert itt mindenki igen magasan palifikált. Vagy miszöszöm. 😃 😃

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...