Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 137.

Kérdezgeti itt a facebook, hogy mi jár a fejemben. Az, hogy mi a frásznak akarja tudni, hogy ha leírom, megírom, és jól letilt, rejtély. Biztos ugyanazért, amiért különféle szolgáltatók, taxik és egyebek is rögzítik a hangodat, "jó lesz az még valamore" alapon.
 
Meg azon jár még az agyam, hogy vannak itten bizonyos csoportokhoz tartozó emberek - és nem, nem gondolok semmilyen vallási vagy etnikai vagy ideológiai csoportra, aki magára ismer, öltözzön nyugodtan -, akik ajvékolnak vadul a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságért. Aztán ha valaki nekik nem tetsző véleményt ír, azonnal jelentgetik. Ugyanezek folyton ágálnak, hogy az ÁVH-s múltra hajazó időket élünk, de ha egy vitában vesztésre állónak érzik magukat (mondjuk már ez is paradoxon, mert egy vitának sosincsenek vesztesei), akkor azonnal klaviatúrát verve üvöltenek tiltásért, törlésért, felkoncolásért, kivégzésért. Csak amolyan ávéhás módon. Azértmertcsak. Dögöljön meg mindenki, aki nem vallja szabadon az ő véleményüket.
 
Meg azon is jár az agyam, hogy mindenki ámérikát akarja majmolni. Van itten valóságshow, meg szabadság, meg gyülekezési jog, meg a rohadalom tudja mi, a sok szar (mint meki, burger, kóla és társai) mellett. Csak aztán valamilyen rejtélyes módon a rém ámérikai (khm...ezt azért vitatom, max. állampolgárságú) face tulajdonos teszi a világon a legtöbbet a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság ellen. 
 
 

 
Na de azért óvatosan. Az oldalakat ritkán tiltja, és a gazdi tiltása alatt is naponta ötször küldi, mennyiért reklámozhatod meg azt az oldalt, ahonnan simán és szó nélkül törölték a posztod. Mert a pénz, a profit über alles. Ennyire azért nem korlátozó a szentem.
 
Meg az is jár az eszemben, hogy ordibálnak itt a ballibek, a fene nagy demokraták, hogy gyűlöletkeltés, meg gyűlöletbeszéd, meg csürhe, meg ajajjaj, aztán ömlik belőlük a bannolós gyűlölködés, úgy jelentgetnek, hogy a komcsi idők dicsőségére válna, és úgy rombolnak várost trendi antifa jelszavakat skandálva (amiket nem is értenek), hogy a jobbos csúnya nácikok sírva könyörögnek a recepetért, a focihuligánok is csak álmélkodva lesnek.
 
Szóval hajrá szabadság, szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, és dögöljön meg mindenki, akinek más a véleménye, mint amit a nagy ámérikai főnök testvér előírt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk