Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 140.

 


Van a falunkban egy kicsike posta. Két ablak, amiből egy működik, mert pont elég, egy asztal, két szék. A postás hölgy a nem használt ablak elé egy gyermek asztalt rakott, kisszékekkel, ceruzával, színezővel, hogy a kicsik ne unatkoznak, amig anyu vagy apu a dolgait intézi. Szerették is a kisemberek. Ám a ceruzákat, zsírkrétákat valaki elvitte. Csak úgy. Gondolom, bedugta a táskába, miközben összeterelte indulásra a csemetéket. Azt gondolta, otthon, nála jobb helyen van. Ha szólt volna, hogy kell a gyereknek, valaki biztos ad neki, de nem. Ellopta, más gyerekek elől.
 
Erről pedig az jutott eszembe, hogy visszatérő téma a feltörekvő, ifjú politikusok kampánybeszédeiben a "nincs-vécépapír-a-kórházakban-rendelőkben" téma. Mert nincs. És azért nincs, mert ellopják. Hazaviszik. Azt is, ami zárható dobozban van, mondjuk tény, azt kicsivel tovább tart letekerni és elrakni. Akkor meg minek venni, pénzt, súlyos százezreket áldozni rá, kitenni, felügyelni? Úgyis elviszik. Vécépapír élt 5 percet. Ha már tízet, veterán.
 
És azt mondom, ne is legyen, mert az én adómból ne legyen kétperces klotyópapír. Az én adóforintjaimból inkább vegyenek gyógyszert, fizessék a takarítót, én meg ha a rendelőbe megyek, viszem a táskában a papírzsepimet.
Mert nem akarok megélhetési tarhásokat, tolvajokat támogatni, és ezért pont okádok ettől a nagyon silány kampánydumától. 
 
Mert tudjátok mit? Anno, vagy 30 éve a barátnőmnek volt egy színvonalas borozója és egy presszója. Nem filléres köpködő a szegény alkeszeknek, hanem igényes, nivós közönségnek való hely. Elit környéken. Egyszer elkísértem beszerző körútra. Tudjátok, mit vett? 5 vécéülőkét és vagy 4 csapot. Nem értettem. Elmesélte. Ellopják. Leszerelik és elviszik. Mindent. Akkor vajon a vécépapírt miért hagynák ott? Miért hagynák ott bárhol is?
 
Szóval hagyjuk a hülyeséget. Aki ismeri a valós életet és nem csak a magánkórházak elit környezetét, az érti. Bár nemrégiben pont magánkórházban rakta néni marokszám a kéztörlőt a táskájába. Az se zavarta, hogy mellette mosom a kezem. Az neki járt, úgy vélhette, joga van hozzá a 30-40 ezres vizsgálat mellett. Mert én is oda járok, ugyanis tényleg vannak bajok az egészségügyben. Vannak még bajok, de az nem a vécépapír és nem a lépcsőház tetején a vasajtó hőmérséklete. Van még kérdés vécépapír ügyben?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk