Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 142.

 


Komolyan megkérdezik újra és újra emberek, meddig tűrjük még a kilakoltatásokat, és hogyan lesz a hárommilliós hitelből harmincmilliós tartozás? Komolyan téma ez még mindig? 
 
Ez is csak fotelforradalom, sok, nagyon sok év online harca, szájkarate.
Hát elmesélem. Pont ugyanúgy lesz, ahogyan a 370 forintos BKK jegyből 16 ezres bírság, ahogy a 175 forintos óránkénti parkolási díjból 40-50-100 ezres bírság. Hogyan veszik el egy ötperces parkolásért cserébe emberek autóját, több havi fizetését, esetleg otthonát? Hát így.
 
Csodás faktoring cégek áldásos tevékenységével, olyanokkal, akiknél amikor nekik kellene pervesztesség miatt fizetni, a pénztárban érdekes módon nincs kiadási pénztárbizonylat. Olyanokkal, akik csak úgy bekopognak, hogy vinnék a tévét, mosógépet, de jobb napjaikon akár neked is eladnák a saját hiteleket féláron. Sőt, volt, hogy 25 százalékáért. Akár volt hiteled, akár nem, mert szerintük úgyis csak nekik lehet igazuk, hiszen van pénzük ügyvédre, ami a kisembernek a luxus kategória.
 
És pont ugyanaddig fogja tűrni a nép a faktoring cégek ámokfutását, amilyen régóta tűri ezt a fajta uzsorát, némán, együttműködve, még egy hisztit sem kiverve, csak a Bubiv szekrénysor árnyékában, a panel nyolcadikon lázadva, szigorúan csak a közösségi médiában.
 
Pont ugyanaddig fognak a végrehajtók és a zömében idegen kézben lévő faktoring cégek zsírosra hízni másokon, és benyelni, hogy néha, nagy ritkán még a számukra sajnos oly kevéssé ismert börtön is gyógyüdülés legyen.
 
Csak azért tűrik az emberek, mert ez nem fáj annyira, mert egyszerre mégsem olyan sok. A teszt évek óta ment, évek óta nézgélték, mennyire nyeli be a sok birka. Mennyire befosva rohan ezer éve elévült vagy éppen még pelenkás kamaszként "felvett", sosem volt hitelét megfizetni, mert képtelen önmagáért, az életéért a konfrontációt vállalni, és két mondatot leírni. Hát ennyire. 
 
Pont annyira, amennyire benyelik az emberek, hogy a hiteleket, tartozásokat a faktoring cégek egymás között adják és veszik, sőt, bíróság által jogtalannak minősitett követelést is eladnak, ès kezdődik minden előről, hogy soha ne érjen véget, hogy egyszer, egy nyaralás, kórház vagy más ok miatt benézett levélke után mindent elvehessenek tőle. Az önbecsülését is.
 
Most nyelhetik az emberek sorra a feketelevest. Pont addig, amíg hagyják. Nem egyiket csak, vagy másikat csak. Az összest.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk