Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 67

Végül is valóban játék az egész élet. Játék a születés és a halál, a harc és a nagy csaták is. Játék minden békekötés, és játék a magalkuvás. Minden játék!
Az, ahogy te megéled, az sem más. Csak van játék, amit élvezel, és van, amibe belehalsz. Vagy kicsit, vagy egészen, de minden játék vége a halál. Vagy csak a lelked, vagy az egész lényed, de valami mindig elpusztul egy kicsit.
A különbség csak annyi, hogy ha játéknak fogod fel, akkor cseppet tovább tart a dolog. Akkor lesznek pillanatok, amiket megpróbálsz és talán tudsz is élvezni. Lesz, amikor jó, és amikor azt hiszed, létezik olyan, hogy boldogság. Akkor lassabb folyamat a haldoklásod, és talán nem minden pillanata fáj.
Ha harcot vívsz, győzni akarsz, és ha akarsz, nyerni is fogsz. Győzni fogsz, így vagy úgy. De a sebeket, amiket a harc során szerzel, mindig viselni fogod. Hogy fájni fognak-e? Ki tudja. Lehet, nagyon és egy életen át, de lehet, hogy múló a fájdalom, mert jön egy másik csata, egy újabb küzdelem, és az új sebek tompítják a régiek fájdalmát. Kellenek hát a harcok, a játékok, mindig újabb és újabb viadal, hogy az a régi, az az igazán mély ne fájjon annyira.
De tudd, minden játékban sebeket kapsz, akár érzed, akár nem. Akár felfogod, akár nem. Mindig nyersz, és mindig vesztesz. Az élet sosem hagy semmit kiegyenlítetlenül. Jó után jön a rossz, és újra a jó, mert kell az egyensúly. Kell a mérleg, és ki nem billenhet sose.
Hogy akkor mi a megoldás? Ne keress semmit! Ne várj és ne remélj! Egyszerűen játssz, mert színház, cirkusz és játék az egész világ.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...