Jött az eső, és jólesett fellélegezni. A meleg ráült a mellkasunkra, a
szívünkre és a gondolatainkra is. Dúlt álmokkal teli, vagy álomtalan és
nyugtalan éjszakák, forgolódás a melegben és vergődés a gondolatokban.
Csapkodtak a jégdarabok, kopogtak a tetőn és a gangon, és kopogtak az agyamban is a gondolatok.
Kellett ez az eső, megtisztította a levegőt. És kellett a könny, a sírás, a gátakat szaggató zokogás, ami az esővel együtt jött, hogy megtisztítsa a gondolatokat is. Mert ahogy a meleg ült ránk, egész testünkre, ahogy a perzselő nap és az izzadság ránk ragasztotta a ruhát, a gondolatok úgy ragadtak az agyunkba. Sok rossz is, temérdek terhes, a néhány jó között.
Kellett hát a sírás, a könny, a megtisztulás, hogy a gondolatok is tiszták legyen. Hogy elmúljon az agyalás, hogy kiseperje a gondolatok közül a sok kis "miért"-et, kételyt, kétséget és hiábavaló, soha választ nem kapó kérdést.
Mert feleslegesek a kérdések, hiábavaló a miértek keresése. Minden lesz valahogy, valamikor, valamiként. Vagy így, vagy úgy. De a kérdések és a miértek sosem segítenek, csak újakat, még újabbakat generálnak. Ördögi kör, melyből ritka a kiút.
Persze nincsenek illúzióim. Minden visszajön majd. Visszajön a meleg, a nyár, a napsütés, a testünkre ragadó ruha, az izzadt vergődés, és visszajönnek a miértek és a kételyek is. De legalább amíg hűvös a levegő, és amíg tiszta az agy, addig nyugodt a lélek. Nem nyomja a szívet a sok visszanyelt könny és nem szorongat a fel nem vállalt sírás.
Lesz egy álomtalan éjszaka, egy nyugodt, vergődés-mentes éj, és ha nagy volt az eső, ha tombolt a vihar, kinn és benn is, akkor talán pár békésebb lélekkel teli nap.
Csapkodtak a jégdarabok, kopogtak a tetőn és a gangon, és kopogtak az agyamban is a gondolatok.
Kellett ez az eső, megtisztította a levegőt. És kellett a könny, a sírás, a gátakat szaggató zokogás, ami az esővel együtt jött, hogy megtisztítsa a gondolatokat is. Mert ahogy a meleg ült ránk, egész testünkre, ahogy a perzselő nap és az izzadság ránk ragasztotta a ruhát, a gondolatok úgy ragadtak az agyunkba. Sok rossz is, temérdek terhes, a néhány jó között.
Kellett hát a sírás, a könny, a megtisztulás, hogy a gondolatok is tiszták legyen. Hogy elmúljon az agyalás, hogy kiseperje a gondolatok közül a sok kis "miért"-et, kételyt, kétséget és hiábavaló, soha választ nem kapó kérdést.
Mert feleslegesek a kérdések, hiábavaló a miértek keresése. Minden lesz valahogy, valamikor, valamiként. Vagy így, vagy úgy. De a kérdések és a miértek sosem segítenek, csak újakat, még újabbakat generálnak. Ördögi kör, melyből ritka a kiút.
Persze nincsenek illúzióim. Minden visszajön majd. Visszajön a meleg, a nyár, a napsütés, a testünkre ragadó ruha, az izzadt vergődés, és visszajönnek a miértek és a kételyek is. De legalább amíg hűvös a levegő, és amíg tiszta az agy, addig nyugodt a lélek. Nem nyomja a szívet a sok visszanyelt könny és nem szorongat a fel nem vállalt sírás.
Lesz egy álomtalan éjszaka, egy nyugodt, vergődés-mentes éj, és ha nagy volt az eső, ha tombolt a vihar, kinn és benn is, akkor talán pár békésebb lélekkel teli nap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése