Moncsi agymenései

KÁNIKULAI AGY/LÁGYULÁS 2. avagy az anyai hülyeség és annak határtalansága Kezdek rájönni, hogy én rém szar anya vagyok. Nagyon sok szempontból vagyok az. Egyrészt mert a gyerekeimet érző emberi lényként kezelem, és nem plüssmackóként, de főleg nem kicsi királyként. Mert nem azok. Szóval számomra értelmezhetetlen az egoért tartott gyerek, kábé annyira, mint az ego miatt vásárolt celeb-kutya. Merthogy a gyerek, kérem tisztelettel, nem hülye. Csak kicsi. És a kicsi is tud magának vizet engedni, ha a melegben szomjas. Sőt, élvezi, ha vizes lesz a keze. A kicsi is meg tud mozdulni a melegben, legfeljebb megizzad, De akkor lehet pancsolni, hogy lemossa magáról az izzadtságot. Persze ez is kényes téma, főleg, ha anyuka hülye. És anyuka nem néz ki az ablakon, nem olvas hülye facebookot, és az egyhetes nyaralásra a tomboló nyárban a gyereknek meleg mackónacit, sok meleg mackófelsőt, no és elengedhetetlen atlétát csomagol. Hogy a szandálhoz hordandó zokniról már ne is...

KÁNIKULAI AGY/LÁGYULÁS 1. Meg kell, hogy állapítsam, a facebookot vagy csecsemők használják, vagy ufók. De biztire valami fura lények. Igen, tutira, mert folyamatosan, az év tizenkét hónapjában, a nap huszonnégy órájában csak az álmélkodást, a szörnyülködést olvasom. Mintha nem földi lények lennének, akik évek, évtizedek óta ezen a bolygón, ebben az országban élnének. Vagy mintha burokban, zárt, védett, a külvilággal sosem szembesülő óvott világban éltek volna, és most kiszab adulva a fene nagy valóságba lesnek, mint Rozi a moziban. Álmélkodnak, szörnyülködnek azon, hogy nyáron meleg van. Néha nagyon. Sőt, bazi nagyon. Szörnyülködnek azon, hogy télen hideg van. Nagyon. Sőt, néha bazi nagyon. Álmélkodnak azon, hogy néha esik az eső, sőt, vihar is szokott lenni. Jéggel, bakker, amikor az a koktélba való, hogy lefotózva ki lehessen tenni a facéra, no meg instára. Nyáron is, télen is van vihar. Csak a fotók mások, és a szörnyülködés szavai változnak. Évről évre...

Van egy mondat. Nagyon mélyre ásták el a köztudatban, mert egy kicsit sem polkorrekt egykori szervezet egyik fontos, számukra nagy jelentőséggel bíró mondata volt. És akármennyire mélyre, a feledés homályába akarják is ásni, számomra, az életemben irányadó és nagyon lényeges.  Mert én mindentől függetlenül vallom, és vallani akarom, hogy becsületem a hűség. Hűség mindenhez, és mindenkihez, ami és aki fontos a számomra, ami és aki értéket képvisel az életemben. Csak valahogy m a azt látom, hogy ez a mondat nem csak politikailag nem korrekt a múltja miatt. Ez a mondat egyre kevesebbek számára fontos. Maguk a szavak is elvesztették súlyukat, jelentőségüket és értelmüket.  Ha pedig valaki komolyan veszi, akkor azt vagy beskatulyázzák elvi dobozkába, vagy kiröhögik. Rosszabb esetben semmibe veszik, átnéznek rajta és hülyének tekintik. Átverhető, megalázható, nullának tekinthető valaminek. Mára divat lett szembeköpni saját magukat az embereknek. És m...

Apámnak öt felesége volt. A családi legendárium szerint a többi kiválasztottat csak azért nem vette feleségül, mert abban az időben még elmeorvosi vizsgálathoz kötötték a sokadik házasságot. Így aztán a többivel "csak" együtt élt, és tán kesergett a papír hiányán. Gyerekek hárman vagyunk, legalábbis hivatalosan. Mind más anyától. A bátyámmal és velem apánk alig foglalkozott, mondhatni, tojt a fejünkre. Hogy a húgunkkal mi a helyzet, vele hogyan bánt volna, senki sem tudja már meg, őt az anyja tiltotta el a család maradékától. Mindig szerettem volna aputól megkérdezni ezeknek az okát, de valahogy úgy dobta az élet, hogy az utolsó fél évében kerültünk közelebb egymáshoz, de még akkor is fontosabb volt az éppen akkor aktuális párja. Így hát már sosem kapok tőle választ arra, vajon ő mindig komolyan gondolta a házasságokat, a "vadházasságokat"? Hogy vajon létezik olyan ember, aki minden esetben szívből, hittel és meggyőződéssel véli, hogy akit épp...

Három éves voltam, amikor apám és anyám elváltak.Az első emlékem apámról 14 éves koromból van. Biztos néha láttam addig is, csak nem emlékszem rá. Az unokáit alig ismerte, volt, hogy évekig nem is beszéltünk. Persze a bátyámat, a féltestvéremet igen. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a súlyos betegen engedte, hogy a lakásába költözzünk, mikor nem volt hová mennünk. Először azt hittem, a halál árnyékában megbánta bűneit, de nem. Csak könnyebb lett így az élete. De nem bántam. A halálos ágyán csak én fogtam a kezét, és töröltem le a könnyét. Magányosan élt, ha társas magányban is, de szeretetlenül. Nem tudtam neki többet adni, mint hogy vele voltam, amikor tudtam. Anyám hatévesen mondott le rólam. Persze néha meglátogatott, főleg, ha pénzre volt szüksége a nagyiéktól, később, felnőttként pedig tőlem. Az unokái közül a kisebbiket nem is ismerte, pedig két éves nagylány volt, amikor elment. Nem volt rá ideje. Pedig a nagy szerette, amikor tiszta pillanataiban nagyóka (így hí...

Szerencsére egy naptári évben (értsd: 365 nap) jó sok olyan ünnep van, minek kapcsán az összes, facebookon székelő atomfizikus, vallástörténész, történész, irodalmár, kritikus és miegyébszentszar magvas posztokkal tudja borzolni a köz idegeit, és össze tud veszni mindenkivel, még saját magával is. A kedvencem mindig is a halloweeen vs. busójárás volt, ugyanis imádom, amikor megmagyarázzák, hogy miért alternatívája egyik a másiknak, és vajon melyik az ősibb, régibb, denagyon, ráadásul rohadtul nem törődve a naptár eltérő napjaival. Ám nem pityputty a karácsony-kerecsen-hanuka hármasa sem. Merthogy nem lehet ám már kellemes karácsonyt kívánni anélkül, hogy kioktassanak. A bigott hithűek közlik, hogy a lábvíz a kellemes, a karácsony pedig áldott. A más hitűek kikérik maguknak, mert ők hanukáznak, míg a vadmagyarok kikérik maguknak, hisz ők kerecsent ülnek. Na, oszt ilyenkor légy okos, mit kívánsz a boltban a Jingle Bell vadul üvöltő zenéje alatt. Aztán jön persze a húsvé...

Valentin nap itt és ott és pro és kontra. Valahogy a Diktátor című film jut róla folyton eszembe. Az a rész, amikor Nukleáris Nadal, a MacIntosh doktor karrierje csúcsán spermát takarít a laptopok billentyűzetéből. Merthogy bejött neki az amerikai álom. Na valami ilyesmi nálunk a Valentin nap is. Még akkor is, ha Bálint nap, meg Luperkalia ünnepe, meg Szent Valentin, meg miegymás is az eredete. A boltosoknak biztos bejött az amerikai álom, mert a januári éhenhalás után mind en idióta megvásárol minden elmebeteg baromságot, amiről azt hiszi, a kedvese majd örül neki. A mém-készítők mennybe mennek, mert semmi nem kap annyi lájkot, mint a csöpögős, nyálas Valentin napi képescskék, de legalább ennyit kapnak a fikázó akármik is. Mert mindegy, mi szól a Valentinról, a negatív reklám is reklám. Mi pedig lassan eljutunk oda, hogy a tizenkét évesek eret vágnak magukon, ha nem kapnak legalább egy tucat szívecskés-macikás-lufikás képeslapocskát. Nem vicc, két tizenkét évesről is...

Pokolian nem trendi módon a békebeli időkről álmodom. Arról az időről, amikor a reggeli kávé mellett a pár elolvasta az újságot, arról, amikor esténként még könyvet vettek a kezükbe, és a gyerekek a szomszéd szobából fülelve a lapok susogását hallgatták. Arról az időről, amikor nem a facebook posztok görgetése, a virtuális fotelharc és a photoshoppal húsz évvel fiatalabbra és húsz kilóval kevesebbre hazudott képek világa volt az igaz és a menő, a trendi, a mindenki vágyát fel keltő. Arról az időről, amikor még az emberek a szemüknek, a valóságnak, és nem a hazug mű-világnak hittek. Arról a világról, amikor a nő nő volt és nem a hazug meséjiért tisztelték. Arról, amikor még a könyvek meséje volt az álomvilág, és nem az álmos virtuális hazugság a valóság. Arról az időről, amikor a képek retusálása a hibák kijavításában, és nem egy hazug világ, egy elhazudott felépítésében volt segítség. Arról a világról, amikor a rém okos telefont letéve nem elbutultak és némán hallgatta...

Család, barátok, ismerősök. Kérdések, kérések, gondok és bajok. Szerelmek és válások, viták és veszekedések. És a facebook mindenek felett. Nincs szó, se beszélgetés és kávé vagy pohár bor mellett. Nincs kérdés és nincs számonkérés. Nincs rossz szó, így nem lehet jó sem. Nincs tanács és nincs szótlan, néma megbocsátás. Nincs magyarázat se, mert mindez ugyan minek. Nincs vallomás és nincs feláldozás. Mert a facebook mindenek felett. Az az igaz, a való, a hinni való és megmásít hatatlan, ami az arcoskönyv hírfolyamában zajlik. Megmondunk, kinyilatkoztatunk, le- és kiosztunk. Véleményt mondunk, megfellebezhetetlenül őszintén hazudva a vélt valót. Szerelmet vallunk, szakítunk, ítélünk és ítélkezünk. Mert a facebook mindenek felett. A leírt szavak az igazak, sosem a véltek vagy gondoltak. Kimondani őket meg ugyan minek. És végtére is....kinek? Töröl és tilt, és vége egy barátságnak. Cseten szakít és vége a világra szóló szerelemnek. Töröl, és többé nincs rokon, nincs barát...