Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 105



KÁNIKULAI AGY/LÁGYULÁS 1.

Meg kell, hogy állapítsam, a facebookot vagy csecsemők használják, vagy ufók. De biztire valami fura lények.

Igen, tutira, mert folyamatosan, az év tizenkét hónapjában, a nap huszonnégy órájában csak az álmélkodást, a szörnyülködést olvasom. Mintha nem földi lények lennének, akik évek, évtizedek óta ezen a bolygón, ebben az országban élnének. Vagy mintha burokban, zárt, védett, a külvilággal sosem szembesülő óvott világban éltek volna, és most kiszabadulva a fene nagy valóságba lesnek, mint Rozi a moziban.

Álmélkodnak, szörnyülködnek azon, hogy nyáron meleg van. Néha nagyon. Sőt, bazi nagyon. Szörnyülködnek azon, hogy télen hideg van. Nagyon. Sőt, néha bazi nagyon. Álmélkodnak azon, hogy néha esik az eső, sőt, vihar is szokott lenni. Jéggel, bakker, amikor az a koktélba való, hogy lefotózva ki lehessen tenni a facéra, no meg instára. Nyáron is, télen is van vihar. Csak a fotók mások, és a szörnyülködés szavai változnak. Évről évre leírják, hogy utálják a telet/nyarat/esőt/havat. Mindent. Újra és újra. Mert sose jó, ami van, sosem az kell, ami van. Télen nyarat akarunk, nyáron hólrt visítunk. Mertcsak.

Aztán leírják még ezek az ufók vagy mik, hogy milyen szegények, hogy kiba...tt velük a főnök, mert minimálbér alatt élnek, kenyérre se futja, szar az élet itthon. Aztán nyáron Mallorcán, horvát tengerparton, Ibizán meg a tököm tudja, hol nyaralnak. Az óvatosabb nyekergők már csak Erdélyt merik posztolni, mintha oda ingyen lenne az út. De a képek, a fotók, a posztok persze nem maradhatnak le, és rohadj meg otthon, hiszen náluk nem a kertet veri a jég, hanem a koktélba kerül.
Aztán persze télen majd azon élnek, mire kinyögik a devizahitelt, de nyaralni kell. Hiszen qva meleg van. És trendi.

Régóta tudjuk, hogy egy csecsemőnek minden új. Szóval ezek az emberek tuti csecsemők,. Minden évben újra élik a nyár melegét, a tél hidegét, az eső nedvességét, a szél hajtépést, a jég kopogását.
És én irigylem ezeket az embereket, hiszen képesek folyton újjászületni. Képesek elfelejteni, hogy tavaly, 5 éve, 20 éve, 50 éve is volt nyár, volt tél, eső, hó. És képesek újjászületve elfelejteni, hogy mit írtak ki télen, és mit nyáron.

És ilyetén módon, csecsemőként újjászületve képesek elfelejteni, hogy másnak is van ablaka, más is jár az utcán, másnak is melege lehet, más is fázhat, más is ázik az esőben. Csak éppen nem nyekereg, mert tavaly és azelőtt, és sok éve is megélte már. Sőt, túl is élte. De leginkább azt felejtik el, hogy van, aki nem felejti el, mit is írtak, mit is mondtak pár hónappal ezelőtt.

(2017. augusztus 5.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk