Amikor elindult ez a járvány-mizéria, a tapsikolások, meg az "együtt sikerül", még azt hittem, hogy talán végre egyfajta tolerancia, a mások tiszteletben tartása is alappá válik az emberek számára. Most pedig azt látom, hogy bár Cili néni még mindig ebben bízik, sőt, el is mondja a tévében szegény, egyre távol kerülünk az olyan fogalmaktól, hogy együttérzés, tisztelet, megértés. Nem közelebb, a fenéket! Egyre messzebb, lassan már elérhetetlen távolságba. Én értem, hogy nem mindenki hisz ebben az egészben, van, aki úgy gondolja, rá semmi sem hathat. Elfogadom, hiszen mindenkinek jogában áll bármit gondolni. De azt, hogy képtelenek tiszteletben tartani, hogy más ember esetleg másként gondolkodik, azt nem tudom elfogadni. Engem még úgy neveltek egykoron, hogy tiszteljük embertársaink elmebaját, és mindenkinek jogában áll hülyének lenni. Nekem is, neked is. Az, hogy melyikünk volt a hülye, majd az élet és az idő megmutatja. Azt, hogy minden ké...