Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 129.

Éppen vásárlásból értem haza, mikor szembejött velem ez a kép. Hát igen. A boltosoknak nincs szakszervezetük, amelyik verje az asztalt, hogy ők is home-office-ban rettegve végezhessék a munkájukat, szóval legfeljebb kérni tudnak. De minek?
 
Ma, a Sparban éhezők viadala zajlott. Bár volt pár cuki apuka, kis cetlivel a kezében, téblábolva, néha telefonálva. De volt sok párocska, család komplett gyereksereggel. És volt asszonyság, aki nagyokat köhögött a húspultnál, és ilyenkor mindig lerántotta a maszkját.
 
Bár kb. 5 percenként mondták be a járványügyi infókat, az emberek egymás nyakában lihegtek, úgy sorbanállásnál, mint a pultok előtt. 
 
Az elején még azt hittem, hogy a járvány talán jó lesz arra, hogy az emberek megtanuljanak nem betolakodni a privát terembe, de nem. 
 

 
 
A csúcs a Pepco volt, ahol mintha ingyen adnának valamit, annyian voltak. Gyerekekkel. Persze a sok frissen odapakol, árukkal teli doboz és a kicsit nagy családok között olyan, mint távolságtartáa, nem játszik. Nyüves elemért mentem be és majdnem embert öltem. Fel van festve a pénztár előtt, a retardáltabb, vagy apuka 5 centis "ez-a-húsz-centije" dumájan szocializálódottak kedvéért a másfél méter, de nem. 
 
Mami a nyakamba liheg, és amikor nagyon csúnyán nézek rá, hátralépek, felháborodva tolat, mígnem beleütközik a mögötte tapadós tangó tavolságra álló, háromgyerekes családba. 
 
Azóta azon gondolkodom, vajon ezek azt hiszik, hogy minél közelebb állnak, annál előbb jutnak a pénztárhoz?
 
Én pedig csak álmodtam egy szép világról, ahol ezeket az önző, senkivel nem törődő, pofátlan seggfejeket járványtól függetlenül, büntetlenül pofán lehet baszkodni. Csak amolyan makarenkói nevelő célzattal.
Nem akarnának már a távolságtartás miatt is büntetni? Én támogatnám.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...