Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 130.

Két perccel a bejelentés után a fél ország elkezdett nyávogni, hogy most minek kell az időseknek külön bevásárlási idősáv, amikor csak ők lehetnek a boltokban. Egyébként reggel és délelőtt, alig kétórás időtartamban.
 
Nektek tényleg nem lehet már egy jóízűt szarni sem? Csak a lázadás, a vinnyogás, a nyávogás megy? Semmi nem jó? Akkor miért nem csináljátok ti, sokkal jobban? Nem nagy trúbáj a facebookon harcosnak lenni, habzó pofával kritizálni mindent és mindenkit, és nem gondolni a mi szüleinkre, nagyszüleinkre, mert nektek jogaitok vannak.
 
Értem én, és tudom, hogy a legtöbb idős ember nem fél. Nem félnek, meg úgy gondolják, éltek már eleget, hozzon az élet, amit hozhat. De azért tartsuk már tiszteletben legalább az idősügyi tanács (ez amúgy olyan ámerikai, indiános, mint a vének tanácsa, hát nem?) javaslatát, és legyünk tekintettel azokra, akik betegségeik miatt óvatosabbak, és kihasználnák a nyugodt vásárlás lehetőségét.
 

 
 
Nem a banyatankos, a Spar közepén gyűlést tartó mamikra gondolok, akik átgázolnak mindenen és mindenkin, hanem azokra a nénikre és bácsikra, akik csak élni szeretnének még pár évet a gyermekeik, unokáik kedvéért. Vagy csak azért, hogy egy dolgos élet után végre kicsit élvezhessék a megérdemelt pihenést.
 
És most kérdezem: neked mi fáj abban a két órában, reggel 9 és 11 között, amikor egy normális társadalomban a normális emberek az iskolában, a munkahelyükön vannak amúgy is? Igen, még a jelenlegi helyzetben is. Aki meg nem dolgozik, az 1.) esélyesen nem vásárol orrba-szájba 2.) pont ráér az összes többi nyitvatartási időben vásárolni. És neked mi fáj abban a hétvégi két órában, reggel 8 és 10 között, amikor még ott van előtted 9, érted, kilenc egész óra a drogszerű plázaturnéhoz.
 
Ja, hogy ebben az országban az a normális az embereknek, hogy munkaidőben plázáznak és bevásárolnak, mert rájuk ugyan semmilyen szabály nem vonatkozik? Ja, hogy ez az ország már kicsit sem normális?
 
Ez nem a mi bajunk. Ez legyen az ő bajuk. Ha pedig belegolyóznak a pláza- és shoppingmentes két órába, legalább talán végre megint kinyit az OPNI. Én nagyon drukkolok érte, bár esélyes, hogy a sárga ház már kicsi lenne ennyi idióta számára.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...