Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 126.

 

Komolyan nem értem az embereket. Vinnyognak mindenen, mint a fürdős ribik. Most épp megint van miért. Ez a járvány igen komoly mentális károkat okozott már -és ahogy látom, fog is - ebben az országban. Eddig a béka segge alatt voltunk mentálisan és morálisan, most már valahol a bányában járkálnak az emberek.
 
Egy kép alatt, melyen a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a vakcináig kell kitartani, már a kötelező oltakozáson nyávogtak. Értitek, bevízionálták maguknak, hogy kötelező lesz, csak tudjanak miért vernyogni.
 
Nos, konteósok találmánya volt a kötelező oltás témája, hivatalosan erről sehol nem hallhattál és nem olvashattál. De mivel pár gyíkember hívő kitalálta, hát elterjesztették, hogy retteghessenek ezen is egy adagot. Mert ezek szeretnek rettegni azon, hogy rettegniük kell valami általuk kitalált baromság miatt.
 
Nyafognak a meccsek miatt, de azért a belváros romkocsmáiban egymás nyakába hánynak. Nem mintha bármelyik is jó vagy jobb lenne, mint a másik, csak nem értem, miért pont ezeket állítják egymással szembe.
 
Na meg az iskolák. Zárjanak be, ne zárjanak be. Kell a maszk, ne adjunk a gyerekekre maszkot. Zárkózzunk be, ne zárjunk le semmit. Menjen a gazdaság, ne menjen a gazdaság. Félünk, nem félünk. Van vírus, nincs vírus.
 
Csak kérdezem: mi baja lesz egy gyereknek a maszktól? Most komolyan. Nem egy csecsemőre kell adni, aki még tanulja a levegővételt. Pont kibírja a kölyök a maszkban az órát vagy a szünetet, akármikor is kell hordania, ha egyszer a takaróból épített bungiban kibír egy egész estés játékot. Nem, nem fog agylágyulást kapni, legalábbis nem ettől, maximum az elmeroggyant szülei hülyeségeitől.
 
És komolyan, miért kell mindenkinek folyamatosan bandáznia, buliznia, tömegbe járnia? Senki nem tudja elképzelni az életét úgy, hogy mondjuk pár hónapig nem jár bulizgatni?A gyerekeket nem tudják lefoglalni a családban játékkal, mesével, közös programokkal, csak a haverokkal való bandázással? Azért ez így elég szánalmas világról ad képet. De csak a vernyogást látom, hogy hova NEM mehetnek az emberek. Nem azt, hogy mit csinálhatnak, hogyan tudják építő és pozitív módon elfoglalni magukat. Nem. Csak a panaszkodás.
 
Folyamatosan ezek a konteós idióták papolnak félelemről, rettegésről, hogy pánikban tartják a világot, és közben fel sem tűnik nekik, hogy ők, akik ezeken hisztiznek, pont ők pánikolnak, ők rettegnek a leginkább. Hogy saját félelmüket próbálják hárítással másokra áttolni. Komolyan, van olyan ismerősöm, aki kirak valami konteós agybajt posztot, majd vagy húsz kommentet fűz hozzá egymaga, saját magával beszélgetve, hasonló rettegve tagadós baromságokat írogatva, linkelgetve - saját magának. Mi ez, ha nem beteges?
 
És nem mellékesen: azt lehet félelemben tartani, aki hagyja magát. 
 
Tömegpszichózissal is csak arra lehet hatni, aki ebben partner. A társadalom általános IQ szint csökkenéséért, a bekényelmesedett és beszari életmódért nem lehet másokat hibáztatni, csak magukat az embereket. Az egyéni felelősség soha nem tolható át másokra. Senkire.
 
Magyarul: leszarom, hogy ki megy meccsre és miben. Azt is, ki jár bulizni és miben. Én nem megyek, pusztán azért, mert nem akarok. Influenza járványban sem megyek tömegrendezvényekre, hacsak nem munka nekem, most sem fogok. A legtöbb emberrel ellentétben én képes vagyok elfoglalni magam itthon, ezért nem viselt meg mentálisan a tavaszi karantén időszak sem. De ha egyetlen ilyen idióta is rám köhög, rám prüszköl, mert képtelen a bulitól kába agyában tartani a szabályokat, simán kiütöm. Nem mert félek, hanem mert elegem van az idiótákból és az agresszív, de rettegő, önigazolást kereső tagadókból.
 
Pont leszarom, hogy maszkot kell hordani, mert szabálykövető emberként hordom, és mivel kötelező, hát megpróbálom megtalálni benne a sok rossz helyett a jót. Mivel olvasok, ráadásul elég sokat, és elég sok mindent, pontosan tudom, mekkora baromság a tüdőlágyulás meg a többi f@szság, amit regélnek. Inkább próbálok a magam és mások arcára mosolyt csalni a jópofa maszkokkal, és próbálom kiegészítőként felfogni, mint egy táskát, vagy egy divatos órát.
Arról, hogy mások savanyúak, szar az életük, és ilyen hülyeségekben élik ki magukat, hogy nem képesek értelmes és építő dolgokkal elfoglalni magukat, hogy az egész életük erről a szarról szól, amit járványnak hívnak, én nem tehetek.
Csak éppen ennek a nagyon sok retardáltnak az elmebaja, folyamatos rettegése, amelyre vagy totális bezárkózással, vagy non-stop online hisztivel és lázadással reagál, már qvára fáraszt.
 

 
 
Szóval a következő elmehunytat, aki a nyakamba liheg a boltban, mert azt hiszi, úgy előbb jut a kasszához, simán pofán fogom baszkodni, és majd ráfogom agresszivitásomat erre a hülye vírusra. Végtére is az én agyamra is hathat, nem csak a gyíkember és laposföld hívőkére, nem?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...