Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 127.

Komolyan kérdezem: itt mindenki hülye? Tavasszal doszt azt hallgattuk, hogy zárjanak be az iskolák, aztán amikor bezártak, az volt a baj. Most megy a bruszt, hogy mégis zárjanak be megint, de annyira mégse, vagy ha igen, akkor a boltok, posták, minden IS, mert nem csak a tanárok vannak veszélyben a vírustól.

Eddig azt hallgattuk, hogy bezzegausztria, meg bezzegnémetország már mindent zár és korlátoz, most meg, hogy itt is korlátoznak, megy a sipákolás. Mert ez kevés, vagy ez sok, de a lényeg, hogy mindenki jobban tud mindent másoknál.
 
Komolyan, ennél mélyebbre már nem süllyedhetnek az emberek. Bedübörgött a morális mélypont, és csak remélni tudom, hogy ennél nem lesz rosszabb. Legalábbis a következő választásokig, amikor is majd mindenki átnyergel vírusszakértőből (és persze ehhez kapcsolódóan gazdasági szakértőből) politikai elemzőbe. Reményünk, hogy lesz közben foci akármi, mert akkor futballszakértők fogják ellepni az országot, és végre elfeledkeznek a vírusról. 
 
 

 
De igazából mindegy is. A covidióta kifejezést a járvány- és vírustagadókon túlmenően kérem kiterjeszteni minden agyhalottra, aki a facebookon nagy pofával szakértő, elemző és kioktató munkát végez, aki sipákol, mert semmi nem jó.
Amúgy meg itt tényleg mindenki hülye. Mindenki, aki képtelen felfogni, hogy az élet szabályok mentén működik, és ezen a vinnyogása, nyávogása, lázadása sem fog változtatni. Legfeljebb valaki, hozzám hasonlóan, jól megunja a sok istenbarma idiótát, és jól képen törli. Csak hogy érezze, mi van a másfél méteren belül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...