Moncsi agymenései

  Eddig a fél ország a nyitásért nyervogott, most a fél ország ezek miatt a képek miatt vinnyog és szidja a kormányt, meg a ge...i zorbánt. Mintha dedóvóban lennénk, ahol zorbán az óvóbácsi, akinek felelősséget kell vállalnia a retardált, felelőtlen siserehad minden tettéért. Mit tettéért, már a gondolatáért is!    Kulturált szórakozás? Hol? Ott, ahol a vendéglátós 5 hónap minden kiesését 1 nap alatt akarja behozni? Ott, ahol szarnak a szabályokra, mert azok áthághatók, csak jöjjön a pénz, ha beledöglik is a pincér, a vendég rokona? Mit számít! A lényeg a profit!   Annyira kulturált szórakozás volt itt hétvégén, hogy többször volt kinn mentő a Belvárosban. Jó lenne tudni, hányan kerültek detoxba, de Zacher most hallgat. Undorító, mert azt a szót, hogy felelősségvállalás, a szülőknek meg kellett volna tanítani. Mert akkor az egyik kislány nem nyilatkozta volna bele röhögve a kamerába, hogy eddig is tartottak illegális bulikákat. Nem törődve következménnyel, és mert sz...

Én úgy látom, ezt az újabb hisztit a védettségi igazolványok körül az okozza, hogy ez emberek leszoktak a döntésről és a döntéshez kapcsolódó felelősségvállalásról. Most nem arról kell dönteni, hogy hova menjünk vásárolni, melyik étterembe üljünk be, mert azoknak azért nem olyan nagy a tétje. Maximum nem találjuk a boltban, amit akartunk, vagy szar lesz a kaja, bunkó a pincér.   Most sokkal fontosabb dologban kellene döntést hozni, és vállalni a felelősséget ezért a döntésért. Ezt azért elég sok ember megtette.    Egy részük úgy döntött, oltatja magát, vállalva ezzel, hogy gyíkká válik, bechipezik, billgécc az agyába jut, vagy jön két év múlva a mindmeghalunk. Ezek az emberek megértették az üzenetet, hogy számukra jó ideig ez a lehetőség adja a részleges szabadságot, a régi élet egy kis darabját. Utazást, éttermet, találkozást.    Ezen emberek egy része azt mondja, másokért oltatta be magát, ami netto hülyeség. Persze, értem én a nyájimmunitást, értem, hogy ez k...

Ma az egyik csoportban azt írta egy leányzó, hogy szegény tanárok, "ők vannak az egészségügyisek után a legveszélyesebb munkakörben!" És bőszen tapsikolt némi elvtelen szopkodás után. Majd egy pasi alá kommentelte, hogy igen, mert ha már beoltották volna a tanárokat, akkor neki nem halt volna meg egy kollégája. És a kutyát nem érdekli, hogy hány egyéb munkakörben dolgozó ember halt meg. Mert ők nem tanárok, és kész.   Ne értsetek félre, tisztelem a tanárokat, és hatalmas felelősség van rajtuk, de nagyon halkan megkérdezem, ugyan mitől vannak nagyobb veszélyben, mint egy bolti eladó vagy egy takarító? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne oltsák őket kampányszerűen, mert de. Oltsanak mindenkit, aki oltatni akar, akár kampányszerűen, bár szerintem a regisztráció szerinti oltás sokkal igazságosabb lenne, és kevésbé az "egyenlőbb az egyenlők között" szagú.       Csak ilyet írni, hogy az az "egészségügyisek után a legveszélyesebb munkakörben" vannak, egyrészt b...

Túl a valóságon Tizenöt hónapja Prágában ünnepeltük adventet. A Károly hídon és a várban lépni nem lehetett az emberektől, akik boldogan szemlélték a kis ékszerdoboz-város csodáit. Egymást érték az adventi vásárok, ismeretlenekkel egy asztalnál ettük a csülköt, ittuk a forralt bort, sokakkal szoros közelségben hallgattuk a híres prágai óra zenéjét. Tizenhárom hónappal ezelőtt a velencei sikátorok között bóklászva, a kanálisok mentén tolongó tömegben néztem a karneváli forgatagot. Ismeretlen emberekkel egy gondolában ülve mosolyogtunk egymásra, szorosan ültünk, hogy elférjünk, és az éttermekben, kávézókban a pultnál nyomakodtunk egy friss presszó kávéért. Emberek vettek körbe, tömeg volt és boldogok voltunk. Ismeretlenekre mosolyogtunk és ők visszamosolyogtak. És senki nem gondolt arra, ami a hírekből már csordogált kelet felől. Mert „a kelet” valahogy mindig annyira messzinek tűnik az európai ember számára., annyira távolinak, egzotikusnak, hogy bele sem gondol, repülővel alig pár óra ...

Amikor pont egy évvel ezelőtt elindult ez a járvány-mizéria, a tapsikolások, meg az "együtt sikerül", még azt hittem, hogy talán végre egyfajta tolerancia, a mások tiszteletben tartása is alappá válik az emberek számára. Hiszen minden második poszt arról szól, hogy az emberek most vizsgáznak önfegyelemből, önuralomból, másokkal szembeni tiszteletből, toleranciából, segítőkészségből.   Most pedig azt látom, hogy egyre távol kerülünk az olyan fogalmaktól, mint együttérzés, tisztelet, megértés. Nem közelebb, ahogy egy éve oly sokan remélték, a fenéket! Egyre messzebb, lassan már elérhetetlen távolságba.   Megértem, hogy nem mindenki hisz ebben az egészben, van, aki úgy gondolja, rá semmi sem hathat. Megértem, hogy van aki a betegségtől fél, más inkább az oltástól, hogy van, aki az immunrendszerében bízik, még akkor is, ha ez számomra értelmezhetetlen, hiszen az immunrendszer nem vizsgálható, így csak sejtéseink lehetnek állapotáról és remélhetjük, hogy nem csak hisszük, hogy jó...