Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 136.

 

Eddig a fél ország a nyitásért nyervogott, most a fél ország ezek miatt a képek miatt vinnyog és szidja a kormányt, meg a ge...i zorbánt. Mintha dedóvóban lennénk, ahol zorbán az óvóbácsi, akinek felelősséget kell vállalnia a retardált, felelőtlen siserehad minden tettéért. Mit tettéért, már a gondolatáért is! 
 
Kulturált szórakozás? Hol? Ott, ahol a vendéglátós 5 hónap minden kiesését 1 nap alatt akarja behozni? Ott, ahol szarnak a szabályokra, mert azok áthághatók, csak jöjjön a pénz, ha beledöglik is a pincér, a vendég rokona? Mit számít! A lényeg a profit!
 
Annyira kulturált szórakozás volt itt hétvégén, hogy többször volt kinn mentő a Belvárosban. Jó lenne tudni, hányan kerültek detoxba, de Zacher most hallgat.
Undorító, mert azt a szót, hogy felelősségvállalás, a szülőknek meg kellett volna tanítani. Mert akkor az egyik kislány nem nyilatkozta volna bele röhögve a kamerába, hogy eddig is tartottak illegális bulikákat. Nem törődve következménnyel, és mert szabályt szegni, mindenkit átbaszni annyira jó. És ebből a csitriből pont ilyen szabályszegő, hazug és mindenkin átgázoló felnőtt lesz.
 
És nem, nem a bulival van a gond. Mert az kell. Az jó. Kell a szabadság, kell egy kicsi, legalább atomnyi régi élet.
 
A felelősségvállalás hiányával van a gond, a józan gondolkodás hiányával, azzal, mi lesz, ha hazaviszi nem oltott, asztmás kistesónak bulikából a vírust. Vagy nagyinak, vagy Gődényék agymosása miatt oltástól rettegő apunak. Mert a felelősség az övé akkor is.
 
Azzal van a baj, hogy a pillanatnak élnek, az ösztöneiknek engednek, mint valami lebutított állat, és nem a tudatuknak. Bár ennél az állat is okosabb, mert az életösztöne felülírja az összes többit. De ezekben pont az nem működik.
 
És az a gáz, hogy mi neveltünk ki egy ilyen önző, ösztönlény szintjére, vagy az alá süllyedni képes, az egóját minden és mindenki fölé helyező, a felelősséget és kötelességet hírből sem ismerő, de a jogait szajkózó generációt. És ezeknek kell(ene) majd gondoskodni rólunk valamikor. Azt hiszem, pár év múlva jó biznisz lesz az öregotthon, mert ezek szarnak majd ránk. Hiszen bulika és ego rulez!
 


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk