Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 135.


Én úgy látom, ezt az újabb hisztit a védettségi igazolványok körül az okozza, hogy ez emberek leszoktak a döntésről és a döntéshez kapcsolódó felelősségvállalásról. Most nem arról kell dönteni, hogy hova menjünk vásárolni, melyik étterembe üljünk be, mert azoknak azért nem olyan nagy a tétje. Maximum nem találjuk a boltban, amit akartunk, vagy szar lesz a kaja, bunkó a pincér.
 
Most sokkal fontosabb dologban kellene döntést hozni, és vállalni a felelősséget ezért a döntésért. Ezt azért elég sok ember megtette. 
 
Egy részük úgy döntött, oltatja magát, vállalva ezzel, hogy gyíkká válik, bechipezik, billgécc az agyába jut, vagy jön két év múlva a mindmeghalunk. Ezek az emberek megértették az üzenetet, hogy számukra jó ideig ez a lehetőség adja a részleges szabadságot, a régi élet egy kis darabját. Utazást, éttermet, találkozást. 
 
Ezen emberek egy része azt mondja, másokért oltatta be magát, ami netto hülyeség. Persze, értem én a nyájimmunitást, értem, hogy ez kell a valódi régi életünkhöz. De azt hiszem, az ember leginkább magáért és közvetlen környezetéért hoz döntést, nem másokért. Az csak nagyon sokadlagos szempont, és a nyájimmunitás áttételesen is csak a saját érdekeit szolgálja. Az, hogy ezáltal jó másoknak is, csak a bónusz.
 
 

 
Mások úgy döntöttek, hogy nem oltatnak. Vannak érveik, de ez magánügyük. Ezeknek az embereknek egy része, és ahogy látom, sajnos igen kis része volt tisztában a döntése következményeivel, és fogadta el, hogy emiatt egy ideig - ki tudja, meddig - nem tud bulizni, utazni, hogy állatkert helyett megy túrázni. A döntésük az övék, a következményei is. Ezt a döntést pedig tiszteletben kell tartani.
 
Ám van egy igen hangos kisebbség, akik képtelenek dönteni, felvállalni a döntésük felelősségét, de hisztiznek mindenért. Ha nem nyitnak, azért, ha nyitnak, azért. Ha van kalap, ha nincs kalap. És közben fel nem tűnik nekik, hogy a világon mindenütt ez van. Értem, hogy g...ci a zorbán, de akkor a Kurz is, és szar hely Dánia, meg az összes többi ország, ahol szintén plasztik jutifalat jár az egyéni döntés felvállalásáért.
 
Tényleg nem hittem volna, hogy ekkora mozgalom lesz azzal a jeligével, hogy "be vagyok fosva az oltástól, kettest kaptam biológiából és büszke vagyok rá!" Nem hittem volna, hogy emberek beszarnak attól, hogy meg kell hozni egy határozott igen vagy nem döntést, és attól, hogy emelt fejjel vállalják ennek következményeit. A jókat és a rosszakat is. 
 
Azt sem hittem volna, hogy olyannyira retardált világban élünk, hogy az emberek számára a lehetőség nem egy opció, hanem kötelező dolog. Az, hogy nyitnak a teraszok, nem azt jelenti, hogy kötelező rohanni vedelni és egymás szájába okádni, ahogy az oltás sem ment fel az egyéni felelősséged alól.
 
Azoknak pedig, akik diszkriminációt harsognak, csak annyit mondanék, fordítsuk meg! Ha én be vagyok oltva és még egy évig a négy fal között kell szenvednem egy csomó ostoba, büdös, seggfej és az őket agymosó sarlatán önmagukat orvosnak nevező (Lenkei, Gödény stb) Mengele utód miatt, szerintem az a negatív diszkrimináció. 
 
Jelenleg a világ zárva van, már egy éve. Mindenkinek. Nincs bolt, nincs buli, nincs utazás. Aki beoltatja magát, az kap bucisimit és jutifalatot egy plasztikkártya formájában, ami által apró kedvezményeket is kap. Ezt nevezhetjük akár pozitív diszkriminációnak. A többiek számára az élet szimplán változatlan formában zajlik tovább, amíg vége nincs a pandémiának.
 
Ahhoz, hogy ki él tovább úgy, ahogy egy éve szokjuk, és ki kap jutifalatot, pusztán egy döntés kell. És az összes jó és rossz következmény felvállalása. Nem picsogás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...