Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 78

A zene minden. Vannak zenék, amitől nevetsz, mástól sírni van kedved. Merengsz, magad elé révedve álmodozol, vagy elfog a félelem. Zenék visznek végig az életeden. A dal, amit édesanyád énekelt, amikor altatott, amit dúdolt, ha fájt valamid és sírtál. Az ovis dalok, amikor az első szerelem kezét fogtad a tornasorban.

A dal, ami az első csóknál szólt, még akkor is, ha csak a fejedben szólalt meg, és körülöttetek a körúti villamosok zakatoltak. Az álom, az új, a mese dala egy királylánynak. Mert az a dal elnyomta még a kerekek kattogását is. A dal, ami a „közös dal” volt, amit zokogva hallgattál a nagy szakítás után. A szüzesség elvesztésének a dala, a fájdalom, az izgalom és a csoda együttes koncertje. 

Aztán az esküvő dala, amikor a mese királylányából igazi királynő lett. A babavárás dallamai, melyeket ha meghallasz, még nagymamaként is a hasadra simul a kezed. Az altatók, amiket dúdoltál a gyerekeidnek, az édesanyádtól hallottak és mások, a fájdalomcsillapító puszi-dalok. Az ovis és iskolás anyák napi dalok, és velük a könnyek. A családi karácsonyok, a születésnapok, a csajos – dumálós esték dallamai és hangjai. A kis harang, a csengő, a csomagolópapír szakadó hangja, a papír zsebkendő zizegése, az orrfújások, a könnycseppek koppanása. A balesetek, sérülések, bántások dalai. A fájdalmak, a kín és a szív minden egyes apró repedésének hangtalan hangjai. Mindenhez kötődik egy dallam.

A csalódások, a magányos és átsírt éjszakák dalai. A szerelem és a gyász dalai. Az elengedés és a megbocsátás dallamai. Minden érzelmünk és gondolatunk, pillanatunk. Az életünk dalai.

A zene minden. És mindig van egy, mind felett. A legerősebb, amit akárhol hallasz meg, menekülsz. Amitől a világból futnál ki. Le a Földről, el, minél messzebb, el magad és az emlékek elől. Menekülsz, mert csak magad hallgathatod. És sírsz, ha hallod, és emlékezel. Mert mégis kellenek az emlékek. És mosolyogsz, ha emlékezel. 

Az elengedhetetlen elvesztés, az örökre megragadó kép és pillanat egyetlen és örök dala…

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk