Azt mondjuk, gyűlöljük a sztereotípiákat. Hogy mi nem, mi sosem! Aztán
ránézek egy piros cipő képére. A cipő gyönyörű, stílusos, elegáns. Csak
éppen a kommentek a kép alatt elárulják: a sztereotípia bizony működik.
Nehogy már egy jobboldali nézeteket valló ember, egy nemzeti érzelmű nő
csinos és stílusos merjen lenni! Hogy merészel ilyen eretnekséget
elkövetni?A sztereotípia azt kívánja, öltsön menetfelszerelést, és
zsíros, lógó hajjal, tarsollyal oldalán védje a hazát.
Aztán fotózok egy leányt. Divatos, minőségi ruhák, csinos arc, igényes, ápolt test. A leányzó egyébként művelt, diplomás, több nyelven beszél. Bármiről el lehet vele beszélgetni, van véleménye, kialakult világnézete. És mindemellett igényes és dekoratív. De a kommentek a kép alatt! Mert ha szép, ha bájos, és - Uramisten! - csinos is, csak retardált plázacica vagy konzumkurva lehet. Biztos pénzért árulja magát, és mivel még szőke is, hát tuti, hogy kő buta.
De mi azért, ugye, gyűlöljük a sztereotípiákat. Ja, bocs, lehet, hogy annyira mégsem? Mert akárhogy is nézem, olvasom, lesem, a kommentelők egyike sem ült le egy kávé vagy pohár bor mellé, sem a piros cipő gazdájával, sem pedig a divatos ruhákat bemutató leánnyal. Egyiket sem érdekelte, hogy mi van a kép mögött. Mi az, amit egy fotó, egy szó, egy mondat, egy poszt sosem fog elmesélni róla. Mert az már nem érdekes. Az már túlmutat a gyűlölt, de mégis annyira igényelt kis sztereotípián. Azon a fránya kis dobozon, amibe annyian és annyira kapaszkodtok.
(2016.05.26.)

Megjegyzések
Megjegyzés küldése