Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 80.

Azt mondjuk, gyűlöljük a sztereotípiákat. Hogy mi nem, mi sosem! Aztán ránézek egy piros cipő képére. A cipő gyönyörű, stílusos, elegáns. Csak éppen a kommentek a kép alatt elárulják: a sztereotípia bizony működik. Nehogy már egy jobboldali nézeteket valló ember, egy nemzeti érzelmű nő csinos és stílusos merjen lenni! Hogy merészel ilyen eretnekséget elkövetni?A sztereotípia azt kívánja, öltsön menetfelszerelést, és zsíros, lógó hajjal, tarsollyal oldalán védje a hazát.

Aztán fotózok egy leányt. Divatos, minőségi ruhák, csinos arc, igényes, ápolt test. A leányzó egyébként művelt, diplomás, több nyelven beszél. Bármiről el lehet vele beszélgetni, van véleménye, kialakult világnézete. És mindemellett igényes és dekoratív. De a kommentek a kép alatt! Mert ha szép, ha bájos, és - Uramisten! - csinos is, csak retardált plázacica vagy konzumkurva lehet. Biztos pénzért árulja magát, és mivel még szőke is, hát tuti, hogy kő buta.

De mi azért, ugye, gyűlöljük a sztereotípiákat. Ja, bocs, lehet, hogy annyira mégsem? Mert akárhogy is nézem, olvasom, lesem, a kommentelők egyike sem ült le egy kávé vagy pohár bor mellé, sem a piros cipő gazdájával, sem pedig a divatos ruhákat bemutató leánnyal. Egyiket sem érdekelte, hogy mi van a kép mögött. Mi az, amit egy fotó, egy szó, egy mondat, egy poszt sosem fog elmesélni róla. Mert az már nem érdekes. Az már túlmutat a gyűlölt, de mégis annyira igényelt kis sztereotípián. Azon a fránya kis dobozon, amibe annyian és annyira kapaszkodtok.

(2016.05.26.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...