Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 81.

Van a fiamnak egy barátja. Értelmes, okos gyerek. Érettségi után simán felvették volna egyetemre, de ő szakmát akart tanulni. Az volt az álma. Lett belőle szaki, aranykezű gyerek. És imádja, amit csinál.
A másik egyetemre vágyott, nagy kocka a szentem, de igazi kis zseni. Neki ez az álma, és tudom, valóra is fogja váltani.

Van olyan haverja, aki egyszerű, butuska srác, de ami a keze ügyébe kerül, arannyá válik. Igazi, régivágású szaki, modern köntösben. Imádom a srácot. Az utca nevelte, kőkemény kis élete volt, mégis ember lett belőle. 

Aztán van ismerősöm, aki hivatásánál fogva szolgálta a hazát, és van, aki harcolt katonaként, olyan is, aki megsebesült, kemény helyzeteket élt át. Mégsem azt írja ki, harcedzett katona vagyok.
És valahogy egyikük profilján sem az áll: iskolája az élet iskolája volt, vagy az, hogy foglalkozása gárdista. Pedig azt hiszem, őket ugyanúgy az élet iskolázza, foglalkozásuk pedig valamilyen módon - szakiként, diplomásként, katonaként, határőrként - a haza szolgálata. Az övék valóban az. A többi mind csak lózung.

Lenézni a szakit, a takarítót, a mosogatót, a segédmunkást legalább annyira alpári, mint lefikázni a diplomást, puszta sértettségből. Azért, mert valakinek valami nem sikerült, nem ment, az nem azt jelenti, minden szar, és ő már ettől az élet edzette kemény gyerek lesz. Csupán annyit jelent: ő másra hivatott. Az járta ki igazán az élet iskoláját, aki megtalálta, hol van a helye az életben, aki rájött, mi az ő igazi iskolája. Ez az ember pedig nem a lózungokat ír ki a facebook profiljára. Gárdistának lenni pedig nem foglalkozás. Bocsi.

(2016.05.26.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk