Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 83.

Azt gondolom, a nők minden ruhadarabjának van története. Minden blúzhoz, szoknyához, de még a fehérneműkhöz is tartozik egy-egy sztori. Egy történet, amit nem felejtünk el.
Unalomból vett göncök, soha nem hordott blúzok, amivel egy szakítás után vigasztalódtunk, szigorúan a fodrász kreálta új frizura után. Nadrág, amire rábeszélt a barátnőnk, hogy kerekebb lesz a popsink, és jobb nőnek érezzük magunkat. A szép, csipkés szett, szigorúan push-uppal, amit egy nagyon fontos randira vettünk, bár arra már nem emlékszünk ki volt az est alanya és hogyan végződött. Vagy igen, csak inkább be sem valljuk, még magunknak sem. Az állásinterjúra beszerzett blézer, ami akár egy szép karrier kezdete is lehet. Vagy nem. De emlék.

Aztán vannak az ajándékba kapott cuccok. Bizsuk, táskák, üresen álló, de soha ki nem dobható emlék-parfümök. Néhány ajándék póló egy párizsi útról, ami romantikusnak indult, aztán ki tudja, mi lett. A barátnőtől kapott rém giccses, de sok röhögést felidéző pink koronás hajcsat (jesszus, rövid a hajam, sose hordtam csatot, de valahogy a fejemre erősítette :D :D). És emlékszünk minden foltra, szakadásra, minden apró hiba történetére. Hogyan került a lyuk a nadrágra, és miért nincs máig befoltozva....

Emlékszünk a párhuzamokra, a röhögős sztorikra a bulik hevében. Ahogy én is emlékszem két póló meséjére. Elmesélni sosem fogom, talán csak ha a barátnőm tényleg megírja életem történetét. Egyszer, ha majd a sok emlék-gyűjtés között lesz rá időnk. Akkor majd jókat nevetünk, és újra elmondjuk magunknak: az életben nincsenek véletlenek. 

Vagy a legkedvesebb bőrdzsekim, amit a kedves egyszer féltékenységből leszólt. Mert nem tőle kaptam, mert nem ő volt ott, amikor vettem. Akkor tudtam meg, hogy bizony néha egy férfi is nyilván tartja a ruhatárad, és van kedvenc darabja. Azóta is, ha éppen jó a kedvem, azt veszem fel, mikor találkozunk. A többi gönc sztorijáról pedig azóta is mélyen hallgatok. 

Szóval mese lett és lesz belőlük, mindegyik sztoriból. Egy élet meséje, ruhákban, bizsukban, táskákban, no és persze arcokban elmesélve. Mosolyogtató, cuki, bár máskor nem is annyira szirupos mese. Játék, ahogy játék az egész világ és vele az élet. Néha komédia, máskor tragédia, van, hogy tragikomédia. Ám nevetni és emlékezni még egy kifakult, gyűrött póló felett is érdemes lesz egyszer. Sok-sok év után, öregen, egy karosszékben. Életed könyvét olvasgatva....



(2016.06.04.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk