Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 87.

Egész életünkben keressük a meséket. Sokszor jut kalandregény, máskor horrorba csöppenünk, aztán hirtelen lesz belőle édes-kedves kis leányregény. A valódi, hercegnős-királyfis mese nagyon ritka.Talán nem is létezik. Ki tudja. 

Apró álom, amire minden kislány vágyik. Hercegnő szeretne lenni egy igazi mesében, fehér lovon jöjjön a királyfi. Persze ahogy nő a gyerek, jó már a nem fehér, és a nem ló is. Csak jöjjön, és legyen mese a regényekből, kalandregényekből, pornófilmekből. Írjon mesét vele valaki. Az a valaki.

Persze néha azt hiszi a lány az út során, hogy igazi mesébe csöppent, néha, ha ritkán is, de hiszi, hogy eljött az ő meséjének ideje. Percekre, napokra tudja magát hercegnőnek érezni. 

Aztán először a báli forgatag álarca hullik le, később - tán pont emiatt - a cipellője vész el a rohanásban. Majd leesik a korona a fejéről, és egy idő után már az a fránya ajtó sem nyílik ki előtte. A meséből röpke pillanat alatt rongyosra olvasott ponyva lesz. Ponyvaregény, ami persze lehet jó, lehet izgalmas, de már nem mese. Nagyon nem mese.

Mi pedig szépen lassan rájövünk, hogy az élet soha nem tündérmese. Sokkal inkább egy ócska ponyva csillogósra mázolt plasztikai sebészete. Csak ha ügyes az élet rendezője, percekre, néha napokra királylánynak érezhetjük magunkat a penészes és gyűrött lapok közé simítva...

(2016.08.13.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk