Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 86.

A hazugság egy nagyszerű történet, amit valaki mindig elront az igazsággal. Apró, kicsi hazugságokból áll össze a mese, amit nem is hiszünk hazugságnak. Amiről sose valljuk be magunknak sem, hogy hazugság. Egyszerűen csak azt hisszük, a füllentés jobb, mint az igazság. Jobb, mert az, akinek mondjuk, megnyugszik tőle. Elhiszi, és megbékél. Mert az nem fáj. Mert az igazság bizony gyakran fáj. 

Aztán szépen kerekedik a történet, lesz belőle szirupos, mesés csoda. Felhőcskék, napsütés, rózsaszín szemüveg, hab a tortán. Az életnek nevezett, mesének hazudott kupac. Apró, hazugság-szemcsékből összeálló édes, mesés torta. 

De a tortába egyszer úgyis bele kell harapni. Nem tudod róla mindig csak a cukormázat eszegetni, és a marcipán is hamar elfogy. A kimondatlan, hazugsággá összeálló kérdések, a félelemből vagy megnyugtatásként elsuttogott nem-igazságok csokigyöngyei pedig sercegnek a fogunk alatt. Recsegnek, ropognak, és fájnak. A színlelt igazságok és a kimondatlan gondolatok hazugsága a sercegéstől lassan történetté válik. 

A bukás garantált, hiszen az élet nem tündérmese. Az apró hazugságok csak gyűlnek, mert hisszük, úgysem fáj. Nem fáj, amíg csak egy, és egy is marad. A kettő se fáj, ha magában áll. De a sok, még ha kicsi is, egyszer nagy lesz majd. Hatalmasra nő, mert összeáll, és akkor bizony rohadtul fáj. Mert már nem az első, és nem a második. Már nem kicsi, és nem jelentéktelen. 

Mert lesz belőle igazság, a hamisság igaza. Az igaz pedig fáj, mindig fáj. És bizony odavág a szirupos sztorinak. 

Mert a hazugságod a tiéd, de a vélt igazság bizony mindenkié. És mindig van egy, aki a pofádba vágja - keményen. Mindig van egy, ami elindítja a lavinát. A hógörgeteg pedig előbb vagy utóbb, de minden tortát betemet. Főleg, ha a gyerekkor múltával elveszett a mesékbe vetett hited.


(2016.07.25.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...