Mert csak egy nap...csak egy napig lássa a külvilág. A szív gyásza a külcsín mellett elbújik, a materiális világban a csokrok, koszorúk árának versenyében mit sem ér. Az örökség elosztva, még a haldokló ágya mellett, viták és veszekedések árán, hát mehet a harc, kinek jutott a több, ennek okán és jogán ki fizesse a nagyobb koszorút és ki nyúljon zsebbe sírbérlet áráért. Kinek telik inkább a benzinre, hogy elszáguldjon az ország másik végébe, ahol ledob egy csokrot egy sírra, hogy rohanjon tovább, egy percre sem megállva. Az elmebeteg autókonvoj száguldása termeli a temetők újabb lakóit, de a harcban, hogy kinek a csokra a nagyobb, erre senki nem gondol. Csak megy, mert menni kell. Mert menni ma kell. És utána legalább egy évig most nem kell az elhaltjaikra gondolniuk...
"Mindenszentek
A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben. (Ady Endre)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése