Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 150.

 


Ajaj, van baj. De tényleg. Előre bocsátom, utálom a telet, a havat még jobban. De kell, van haszna, tudomásul vettem, csak velem ne érintkezzen. Ott messze tőlem lehet nagyon szép, csak ne kelljen vele interakcióba kerülnöm.
 
De most nem ez a lényeg. Napok óta, de tényleg napok óta a csapból is az folyt,.hogy péntek hajnalban jön a hó. És jött. Most nem lehet a meteorológiai előrejelzést szidni.
 
Felénk este már szórtak és hajnalban elindultak a hókotrók, de itt faluhelyt a parasztja úgy látszik, tud vezetni, mert mire jöttek, mindenki kijutott az emelkedőn az utcából és el tudott indulni a nem száraz úton is.
 
A baj ott kezdődött, hogy Józsika és Pistike nem értették, hogy ha tudták, hogy jön a hó, akkor miért nem kotortak le már jó előre sok ezer kilométernyi autópályát és főutat, hogy ő 150-nel száguldhasson dolgozni, ahogy szokott, lehetőleg csont száraz úton. Mert hát előbb elindulni vérlázító, és na ne már.
Így aztán Józsika és Pistike nyomta a kocsinak a gázt, mint süket a csengőt, ledudálta és levillogta Bélát, aki csendesen osonkodott volna az út- és látási viszonyoknak megfelelően, abban a reményben, hogy mire hazafelé jön, tiszta lesz az út. 
 
Aztán a két fittipaldi elakadt, ha szerencséjük volt, nem az árokban, hanem egy emelkedőn, ahol a vagány román kamionos hitte magát qva okosnak, és ő ott állt keresztbe.
 
Mindeközben a közlekedési szakértők a panel nyolcadikon, a Bubiv szekrénysor árnyékában, a távfűtésben izzadva osztják az észt és az igét, hiszen ők tudják, hogyan lehet havazás előtt már mindent letakaritani, és egyébként is, miért nem fűtöttek az utak, lehetőleg Máriaröcsögealsófelső utolsó dűlőútja is. No meg persze azonnal legyen minden takarítva, paralellben a havazással, csak neki ne kelljen kimennie havat lapátolni. 
 
Megoldást mindenki tud, ennél jobban már csak az anyázás megy.
Tél, én így szeretlek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...