Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 146.

 


A lavina félelmetesen csodás képződmény. Elindul, megállíthatatlanul gördül előre, betemet rengeteg mindent és felszínre kerülnek rég elrejtett mások. De a nyomában mindig csak a tiszta, szűz hó és a csend marad. A nagy robaj elül, és a némaság, a nyugalom uralja a tájat.
 
Pár napja elindult egy lavina. Ez a lavina sem fog megállni. A csontvázak már potyognak a szekrényből, a szaros vödör megborult, de valahol fenn már tisztul a kép és a táj, ott már lassan csend lesz.
 
Néma, álmélkodó csend, elborzadás a pusztításon és rácsodálkozás a letisztulásra. Kell ez a csend, mert a pusztítás mérhetetlen.
 
Hogy szándékos-e, tán mindegy is. Akár az is lehet. A vége a történetnek ugyanaz. Repül a nehéz kő és ki tudja, hol áll meg. Ha lavinába csapódik, a kár mérhetetlen lesz.
 
A potyogó csontvázak, a fényre kerülő mocskok és a fekália lassan elborít mindent. Küzdünk a takarítással, messze még a csend, de az út tiszta. A takarítóbrigádnak tiszta. És vajon a lavina elindítójának? Mennyi havat tol még rá? Mennyi mocskot hány még ki magából elé? Ki tudja.... De az ő dolga...
Mert a sok mocskát és okádékát a hó, a friss, tiszta hó betemeti. És a csend, a békés, nyugodt csend eljön. Lesz még pár robaj és robbanás, de a csend majd mindent betemet. A tetemeket is, melyek a nagy okádásban magukat a lavina alá küzdötték. És nem fognak hiányozni. Kicsit sem. 
 
"Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Hagyjuk hát, hadd végezze feladatát. Mi csak kicsit segítsünk neki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...