Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 95.

Vannak igazságok, amelyek hirtelen, napvilágra kerülve marha gyorsan hazugsággá változnak. Legalábbis annak szemében, aki számára ez valaha igazság volt, és aki félt attól, hogy az ő igazsága valaha kiderülhet.
Aztán mikor a fránya nagy igazság kibukik, a korábbi szeretet gyűlöletté válik, a volt barát ellenséggé, az egykori szerető ördöggé.
Mert az igazsággal megküzdeni nem könnyű, főleg nem, ha hazudtunk róla. Mert valamiért úgy éreztük, hazudnunk kell. Mert kínos lett volna az egykori igazság, és fájdalmas vele a szembenézés, megalázó a feltárás. Igazságot hazugsággal rejtegetni azonban sokáig nem lehet. Bár lehet, hogy más a te igazságod, mint az enyém, de a hazugsággal fedett nagy fene valóság felülír minden igazságot. Mert kettő, három, vagy akár több igazság felett ott lebeg mindig a büdös nagy valóság.
És hiába fáj az igazság, még mindig feledhetőbb és emészthetőbb, ha nem tűzdelik tele - rejtegetendő és eldugdosandó, eltagadandó és elhazudandó - kényszeredetten és rettegve hazugságokkal. Átlátszó, gyenge és ingatag hazugságokkal. Mert a hazugság sokkal mélyebb és sokkal fájóbb sebet hagy, és kétség ne legyen, mindig kiderül. A hazugság sokkal tovább él, mint az igazság, fájdalma tovább tart és sajgóbb, a szeretet és a gyűlölet pedig annyira rokon érzés. Gyűlölni pedig akkor tudod igazán a nagy, titkos igazságok tudóját, ha valaha szeretted, és vele titkosnak vélt igazságodat megosztottad. Mert féltél és félsz, vajon milyen titkos igazság, vagy annak vélt valóság kerül napvilágra, vajon milyen hazugsághalom lesz még ennek az ára. A félelem igazságaid kiderüléséről pedig beléd fészkel, emészt, és nem hagy aludni. Mégsem megy az őszinteség, az elhazudott valóság pedig hazug és ördögi mesévé válik a csodának hitt lét felett.
Az élet ennyire egyszerű. Csak a fránya kis hazugságok teszik oly bonyolulttá és annyira fájdalmassá. Hát játszd újra, Sam, hátha egyszer végre őszintén szól az a dal....

(2016.10.11.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...