Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 96.

"A hazugságok simák és készségesek. Az igazság kemény, tele durva szögletekkel. Csupán ritkán segít bárkinek is."
De mi az igazság? Kinek mi a maga igazsága? És ez vajon változik? Lehet, hogy ma így gondolom, holnap majd úgy, és a magam igazsága szélkakas módjára pörögve változik a helyzetnek megfelelően?
És vajon miért keressük az igazságot? Ha keressük, kiét keressük? A magunkét vagy a másét? Tudjuk, hogy az igazság sokszor fáj, és mégis azt akarjuk? Vagy nem akarjuk, de megkapjuk, bele a pacekba, hadd fájjon, hadd öljön, hadd pusztítson? Vagy vágyunk a hazugságra, mert az valóban sima és készséges? De meddig tud az lenni, meddig tud jó lenni egy jól elhelyezett hazugság? Amíg ki nem derül az igazság? És ha kiderül is, tudjuk-e, az kinek az igazsága? Netalán azon túl is, mert az igazság mindig büdös, és nem kell az orrfacsaró szag?
Mert kell a fény, és éppen ezért kell az igazság. De az igazság fénye fájón vakít, és sokszor sebeket éget a bőrbe, beleég a retinába. Jobb hát a hazugság tompán simogató, mesét mondó és áltató, alkonyati fénye?
Mire vágyik az ember jobban? Mit szeretne valójában tudni, és mit örökre elfeledve tartani? Mi kell igazából? Az igazság vagy a hazugság az, ami kevésbé rombol, öl és pusztít?
Vagy tán igaz a mondás, hogy az első hazugság szüli a másodikat, a második a harmadikat, az utolsó pedig életet ad az igazságnak? Lehet. Csak kérdés, vajúdás közben ki hal bele a szülésbe? Az, aki mondja a sok hazugságot, vagy az, aki a végén az igazságot eléri?

(2016.10.23.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk