Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 108




Egy facebook szappanopera története. Avagy: így kell a brazilokénál is jobb sztorit csinálni - akaratlanul és fillérekből.

1.) Ossz meg egy cikket a saját véleményeddel, a saját városod általad ismert helyén történt eseményekről, a saját oldaladon, ami a TIÉD.

2.) Reagálj arra, amikor egy, a helyet, körülményeket nem ismerő, több ezer kilométerre élő ember téged hülyéz le. Azértmertcsak. Mert hát válaszolni ugye illik, csak nem mindegy, hogyan illik. De a hülye úgyis csak te lehetsz.

3.) Addig reagálj normálisan, korrektül, azaz vállald a saját véleményed, amíg le nem hülyéz, egoistáz, barmoz, visszaemlékezve mindenre, amihez nem szólt hozzá, de nem tetszett. Magyarul: egyáltalán nem trendi módon állj ki a véleményed mellett, cserébe nyeld le, mekkora idióta vagy, hogy nem forogsz, mint a napraforgó. Várd ki, amíg bele nem vág egy teljesen más témába, egy korábbi posztod okán, természetesen szigorúan ezen cikk alatt. Hidd el, ha érdeklődő vagy és eleget posztolsz - ráadásul netán véleménnyel -, akkor tuti, hogy lesz muníció a basztatásodra, és a véleményed kritikaként való értelmezésére.

4.) Válaszolj rá kulturáltan, fejtsd ki a teljesen más témáról is a véleményed, ami ismételten is úgyis csak kritika lesz a számára, amivel lehet ellenkezni. Tedd mindezt azért, hogy elolvashasd, milyen uncsi, gáz és egoista istenbarma vagy, hogy mer lenni más véleményed. Sőt, mekkora kritikus egy szemétláda vagy.

5.) Ennek okán vitázz össze a pároddal/fiaddal/lányoddal/kéznél levő baráttal, aki szerint a vélemény és a kritika ugyanaz. A te kritikád (és nem véleményed) pedig mindig, minden körülmények között sértő, bántó. Csakis azért, mert nem hajlasz a jó szóra (értsd: mások más álláspontjára) és ezen nem változtatsz. A másé nem, azt te tűrni vagy köteles. Amúgy pedig kicsit sincs kettős mérce. Sehol sem. A napraforgó pedig szép virág ugyan, de te az úgysem lehetsz. Se forgó, se szép.

6.) Hallgasd meg kioktatását arról, hogy a más témájú kommented nem oda való volt, és ne próbáld meg elmagyarázni, miszerint az csak egy kérdésre adott válasz. Márpedig ha kérdeznek, akkor válaszolni illik. Meg se említsd, hogy korábban pont ő értetlenkedett, amikor egy kommented/posztod törölted, és most éppen ezért nem tetted.

7.) Jussatok el odáig, hogy párod/fiad/lányod/kéznél levő barátod korábbi véleményétől eltérően átmegy hirtelen vad lokálpatriótába, és újfent te leszel a hülye, idióta, egoista és még kirekesztő is,

8.) Ébredj arra, hogy két, eltérő identitású, egymást nem ismerő ismerősöd összevész a cikk alatt egy harmadik, minden mástól teljesen eltérő téma kapcsán.

9.) Ülj le, igyál egy kávét, és nem, ne töröld a posztot. Hadd olvassák mások is a szappanoperát.

10.) Tartsd a szád, és kezdd el visszaszámolni a napokat a közelgő választásokig. Érnek még majd meglepetések.

2017.09.05.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...