Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 111



Hol van a határ az ego és a "mi" között? Hol van az az egészséges pont, amikor éppen valamelyik több, a másik kevesebb? Jó-e, ha a "mi" gondolkodást felváltja az ego, és a döntések, a tervek során sem működik az együtt, főleg akkor nem, ha a cselekvés az ego kénye, kedve, öröme? Lehet-e közösen, együtt dönteni arról, amire az ego vágyik? És egyáltalán, kell-e a közös döntés, vagy a kapcsolat nem más, mint két ego egymás mellett és nem együtt élése. A "mi" az mindig létező valami, vagy kényelem és kedv kérdése csupán? Ha a gyereket eltiltjuk egy barátságtól, kapcsolattól, ha tiltjuk neki, hogy kipróbálja a cigit, csakazértis akarja majd. Dacol, küzd, és mindenre rápróbál. 

Ha a párunknak megtiltjuk, hogy a haverokkal sörözzön néhanapján, vagy a barátnőivel néha csajos napra menjen, akkor dacolni fog. Akkor jön az, hogy "jaj, drágám, túlóráztam, plusz munkát kaptam, elakadtam, lemerült a telefon, és még a töltő is elromlott/otthon maradt, na és persze a boltba is beugrottam még". Akkor jön az, hogy kezdődik a sunyizás, a lapítás, a suttogva szervezkedés, az apró füllentések, titkolózások, amit aztán követnek a szép, kerek és nagy hazugságok. Akkor következik, hogy már nem egy este kell, hanem kettő,majd három, végül az összes a kocsmában, vagy a szingli barátnőkkel éri az embert, és még próbál meséket kitalálni, pedig már rég teljesen felesleges. Megszűnik a "mi" és él tovább két akaratos ego.

Mert a hajó neve nem attól lesz "Válóok", hogy létezik, él és lélegzik az ego. Attól válik azzá, hogy elkezd lapítani és külön utakra tévedni az egyik fél, elfelejti az együtt-gondolkodást, a közös döntést a külön utakról is. Már nincs "mi", csak ha egyiknek vagy másiknak éppen kényelmes így nevezni az ego apró játékait. A ki nem mondott, meg és át nem beszélt ego-vágyak, az elhallgatott, letaposott akarat, a sunyizás megöli a "mi"-t, ahogyan megöli a dacos tagadás, a felcsattanás, a tiltakozás is, ha kiderül a buta kis tévedés.

De lehet, hogy a régi dalnak van igaza. "Tanulj meg, fiacskám, komédiázni. Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell. Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni, magaddal törődj, és más senkivel."

2017.09.30.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk