Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 117




Ma reggel úgy ébredtem, hogy a klasszikus vicc járt a fejemben. Tudjátok, aminek az a vége, hogy "A te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak a romák meg loptak. Mostanában meg a politikusok lopnak, a munkások politizálnak és bazzeg, azt akarják, hogy én dolgozzak!" Aztán belefutottam egy igen magasröptű írásba itt, a facebookon.

Megittam a kávém, és arra a megállapításra jutottam, hogy mától én fogorvos leszek. Egész decemberben a fogdokinál ültem, pontosan tudom, mit és hogyan kell csinálni, nekem is menni fog. De lehet, hogy jogásznak állok. A lassan nyolc éve tartó peres ügyünket, két jogerős részítélettel most dobták vissza első fokra, szóval gondolhatjátok, erőst kitanultam a szakmát. Vagy nem! Kőművesnek állok. Van egy házam, mivel gyesen voltam, ráértem nézgélni, ahogyan építik, megy az nekem is. De lehet, hogy sóbertnorbi leszek, annyit én is tudok az egészséges életmódról, mint ő, simán adok tanácsot bármelyik fogyni vágyó, akár beteg embernek is.

Nem is értem, miért akarják Gyöngyöspatán képzésben téríteni a megítélt pénzeket. Manapság teljesen elég, ha kimondjuk: én ez vagy az vagyok, és kész. 

Szóval tényleg tök felesleges volt egész életemben tanulnom. Kidobott pénz lehetett a legutóbbi fotós suli is, sőt, még egy amolyan "fizess és vidd a papírt" képzés is felesleges. Ma, ha blogolsz, és kitolod a facebookra,már újságíró vagy, ha beírod a gugli transleterbe a cuccot, már tudsz is külföldiül, és fordító meg tolmács is lehetsz. Ha megnyomod a mobilod gombját, fotós lettél, szóval építs rögtön legalább két face és három insta oldalt a szuper képeknek, de előtte ne felejtsd el rájuk tenni a filtert. Mert csak úgy a menő.

Szóval holnaptól kereshettek, vállalom házak építését. De ha a födém leszakadtával a nyakatokba ömlik a szar, ne sírjatok. Ti akartátok. Legalább annyira, ahogyan akarjátok elnevezni magatokat és az összes többi kutyaütőt.

2020.02.01.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...