Úgy szánom azokat, akik nem látnak, csak néznek. Akik mindent tudni vélnek, ezért sosem kérdeznek. Akik hit nélkül hisznek, legyen az csalfa, hazug, de ha számukra szépen cseng - és főleg ha hasznosan -, hát igaz. Úgy szánom azokat, akik gyűlöletükbe, világgal és önnön magukkal való harcukba belepörögve fröcsögnek, miközben rajtuk csak röhögnek.
Úgy szánom azokat, akik azt hiszik, mindent tudnak, pedig a minden semmi, hiszen nem látnak. Vakok, mert csak arra van szemük, amit ők maguknak láttatni akarnak. Fülük pedig süket, csak azt hallja meg, amit hallani akar.
Úgy szánom azokat, akik mindig csak a külsőt, a mázat látják, sose néznek befelé. Ha bohócnak öltözöl, krumpliorral, az vagy nekik. Ha csövesnek, akkor azt hiszik el rólad, tán még az orrfacsaró szagot is odaképzelik maguknak. Úgyis az leszel mindenki számára, aminek látni akar. Tegyünk hát rá egy lapáttal, hadd legyenek boldogok! Annyira szánom , hogy boldoggá teszem őket. Minden gyűlölködőt, minden kétkedőt és minden fröcsögőt.
Azzá válok, csakis nekik, amit látni akarnak. Mert nekem mindegy. Mindegy, ki mit akar látni, csak arra figyelek, aki tud a dolgok mögé is nézni.
Én látok is, nem csak nézek, fülem nem süket, és a szívemben kicsit sincs gyűlölet. Nem hiszek a hamis barátnak, legyen az akár ötödik a listán, mert nem csak nézem, amit mutatni akar, de látok is, és olvasok a sorok között.
Lehet, hogy sokszor csúf a szeretet, de bizony többet ad, mint az álságos seggnyalás. Ám ha visszadobják, ha hozzád vágják, kétkedéssel és mocskos szavakkal kísérve, gyorsan elmúlik. Ám ne feledd: a szánalom, az elmúló szeretet sokat tanít. Megtanít tisztán látni, de megtanít dacolni. És legfőképpen: sűrű szitán és nem mások gondolatain át szűrni az igazakat.
Azt mondják, a szánalom jobb, mint a gyűlölet. Nos, ez igaz. Nekem ezerszer jobb. Neked milliószor megalázóbb.
Úgy szánom azokat, akik azt hiszik, mindent tudnak, pedig a minden semmi, hiszen nem látnak. Vakok, mert csak arra van szemük, amit ők maguknak láttatni akarnak. Fülük pedig süket, csak azt hallja meg, amit hallani akar.
Úgy szánom azokat, akik mindig csak a külsőt, a mázat látják, sose néznek befelé. Ha bohócnak öltözöl, krumpliorral, az vagy nekik. Ha csövesnek, akkor azt hiszik el rólad, tán még az orrfacsaró szagot is odaképzelik maguknak. Úgyis az leszel mindenki számára, aminek látni akar. Tegyünk hát rá egy lapáttal, hadd legyenek boldogok! Annyira szánom , hogy boldoggá teszem őket. Minden gyűlölködőt, minden kétkedőt és minden fröcsögőt.
Azzá válok, csakis nekik, amit látni akarnak. Mert nekem mindegy. Mindegy, ki mit akar látni, csak arra figyelek, aki tud a dolgok mögé is nézni.
Én látok is, nem csak nézek, fülem nem süket, és a szívemben kicsit sincs gyűlölet. Nem hiszek a hamis barátnak, legyen az akár ötödik a listán, mert nem csak nézem, amit mutatni akar, de látok is, és olvasok a sorok között.
Lehet, hogy sokszor csúf a szeretet, de bizony többet ad, mint az álságos seggnyalás. Ám ha visszadobják, ha hozzád vágják, kétkedéssel és mocskos szavakkal kísérve, gyorsan elmúlik. Ám ne feledd: a szánalom, az elmúló szeretet sokat tanít. Megtanít tisztán látni, de megtanít dacolni. És legfőképpen: sűrű szitán és nem mások gondolatain át szűrni az igazakat.
Azt mondják, a szánalom jobb, mint a gyűlölet. Nos, ez igaz. Nekem ezerszer jobb. Neked milliószor megalázóbb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése