Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 40

Az előző bejegyzést megosztotta egy ismerős. Kevés "lájkot" kapott, ezt írta hát alatta: "se az nem jó aki írta...sem az amit írt...szarügy...de attól még ez az igazság".
Ugye, hogy igaz? Aki írja, nem lehet jó, hiszen kimondja, ami esetleg rossz, és az igazság sem lehet jó. Sosem lehet jó. A sokat mantrázott hazugság ugyanis nem fáj. Az kellemes, könnyű elhinni, nem igényel gondolkodást, logikát. Főleg nem igényel a tévedés beismerését és netalántán bocsánatkérést. Kényelmes, ahogy a lájkok nyomkodása is. Katt, és kész a vélemény.
Ám az igazságon már el kell gondolkodni. Az kellemetlen és néha fáj is. Rossz érzés ám, ha rájövünk, mennyire nincs igazunk, hogy mekkorát tévedtünk!
Ami fáj, arra nem nyomunk lájkot, mert nem akarjuk viszontlátni. Ami fáj, ami nagyon igaz, azt a legjobb kitörölni, ne is kelljen vele szembesülni.
Mert mi is a lájk? Katt és katt, egyik a másik után, egy tovagördülő hírfolyamban. Képek, szavak, gondolatok és pillanatok, amík belemosódnak a retinán át az agyba, de ott meg nem ülnek, csak tovaszáguldanak. Nincs értékük, csak pillanatnyi, szeszélyes és dacos katt-ra jók.
Mégis, vannak emberek, akik ezzel mérik a sikert, a népszerűséget és a barátságot. Akik ezzel mérik az igazságot is. Akiknek csak az számít, mennyi lájk fityeg egy kép, egy idézet, egy megosztás alatt, legyen az akármilyen hazug. Ettől válik számukra nagy igazsággá. A maguk hazug világa mindig a világ legnagyobb igazsága, amit addig mantráznak, amíg végül el nem hiszik.
A jó rossz lesz, a rossz pedig jó, a szép csúnya és megfordítva, egy lényeg: kényelmes és fájdalommentes legyen.
Törölnek és tiltanak, ha valaki kimondja az igazságot, becsukják a szemüket, hogy ne is lássák, csak a hazug lájkok éles hangjelzésére nyitják ki újra. Az a hang megnyugtató, az nem suttog a fülükbe éjjel, a sötétben. Azon nem kell gondolkodni, csak megszámolni, hányan hitték el az igaznak vélt hazugságot.
Nem kell lájk. Olvass, értelmezz, vitatkozz, cáfolj. Csak mutass valami értelmet, nyitott szemet és egy apró jelet, hogy valóban az igazság az érdekes. A tiéd, az enyém, az övé. Mert mindenkinek a maga igazsága a legigazabb.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...