"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében..."
Színész sokféle van, színpadon innen és túl.
Van, aki mélyről indul, küzd és harcol, de tehetsége mit sem ér. Nem ért a valós élet játékaihoz, kevés hát számára a tér. Neki az igazi játék a színpad, az élet valósága csak ködös mese. Marad neki a néhány mellékszerep, nem is jut semmire.
A másik mélyről indul, de kap szerepet. Jó az esze, érti az életet. Tudja, a valódi színpad nem a pódium, igazi szerepét figyeli a színfalak mögötti publikum. Átok ez neki, de mit ér vele? Nyer bár pár tapsot, de igazi figyelmet sose, se itt, se ott nem lehet igazi szerepe.
És van a hős, a nagy bonviván, aki beleszületett, aki igazi sztár. Nevét örökölte, de tehetségét sose, azt hiszi, a név maga a szerepe. Tudja, a szerepét itt és ott is játszani kell. Itt Rómeo lesz, ott pedig Othello, de Lear feladása nem neki való. Mindegy, hol játszik, övé a glória, és övé emiatt sokak hódolata. S bár tehetsége vajmi kevés, nyelve hosszú, mint egy végeláthatatlan feneség. Nyerő lesz ő mindig, pedig csak rajtatok nevet, hogy nem látjátok, mily gyengén és bárgyún játssza a szerepet. Nem látjátok, hogy csak neve élteti, pénze és hatalma, melynek szerepét köszönheti.
De ki ő, e tehetséges tehetségtelenség, ki Shylock lehet, ám Parcifal sose?
Csalni és játszani lehet itt és ott is, hiszen minden szerep csak szerep. A közönség változik bár, és bizony néha nem nevet. De hinni akar, és míg hinni bír, a színpad adott, és csak a tehetséges sír.
Amíg pénzzel, névvel és játékkal minden megvehető, ne remélj, a színház marad tehetségtemető. Mert egyet ne feledj: az igazi színház a nagyvilág, színész benne minden férfi és nő. De a szerepéről alig pár dönthet csak, a többi mind azt játssza, amit neki hagynak.
Színész sokféle van, színpadon innen és túl.
Van, aki mélyről indul, küzd és harcol, de tehetsége mit sem ér. Nem ért a valós élet játékaihoz, kevés hát számára a tér. Neki az igazi játék a színpad, az élet valósága csak ködös mese. Marad neki a néhány mellékszerep, nem is jut semmire.
A másik mélyről indul, de kap szerepet. Jó az esze, érti az életet. Tudja, a valódi színpad nem a pódium, igazi szerepét figyeli a színfalak mögötti publikum. Átok ez neki, de mit ér vele? Nyer bár pár tapsot, de igazi figyelmet sose, se itt, se ott nem lehet igazi szerepe.
És van a hős, a nagy bonviván, aki beleszületett, aki igazi sztár. Nevét örökölte, de tehetségét sose, azt hiszi, a név maga a szerepe. Tudja, a szerepét itt és ott is játszani kell. Itt Rómeo lesz, ott pedig Othello, de Lear feladása nem neki való. Mindegy, hol játszik, övé a glória, és övé emiatt sokak hódolata. S bár tehetsége vajmi kevés, nyelve hosszú, mint egy végeláthatatlan feneség. Nyerő lesz ő mindig, pedig csak rajtatok nevet, hogy nem látjátok, mily gyengén és bárgyún játssza a szerepet. Nem látjátok, hogy csak neve élteti, pénze és hatalma, melynek szerepét köszönheti.
De ki ő, e tehetséges tehetségtelenség, ki Shylock lehet, ám Parcifal sose?
Csalni és játszani lehet itt és ott is, hiszen minden szerep csak szerep. A közönség változik bár, és bizony néha nem nevet. De hinni akar, és míg hinni bír, a színpad adott, és csak a tehetséges sír.
Amíg pénzzel, névvel és játékkal minden megvehető, ne remélj, a színház marad tehetségtemető. Mert egyet ne feledj: az igazi színház a nagyvilág, színész benne minden férfi és nő. De a szerepéről alig pár dönthet csak, a többi mind azt játssza, amit neki hagynak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése