Moncsi agymenései

    Amikor elindult ez a járvány-mizéria, a tapsikolások, meg az "együtt sikerül", még azt hittem, hogy talán végre egyfajta tolerancia, a mások tiszteletben tartása is alappá válik az emberek számára.   Most pedig azt látom, hogy bár Cili néni még mindig ebben bízik, sőt, el is mondja a tévében szegény, egyre távol kerülünk az olyan fogalmaktól, hogy együttérzés, tisztelet, megértés. Nem közelebb, a fenéket! Egyre messzebb, lassan már elérhetetlen távolságba.   Én értem, hogy nem mindenki hisz ebben az egészben, van, aki úgy gondolja, rá semmi sem hathat. Elfogadom, hiszen mindenkinek jogában áll bármit gondolni. De azt, hogy képtelenek tiszteletben tartani, hogy más ember esetleg másként gondolkodik, azt nem tudom elfogadni. Engem még úgy neveltek egykoron, hogy tiszteljük embertársaink elmebaját, és mindenkinek jogában áll hülyének lenni.    Nekem is, neked is. Az, hogy melyikünk volt a hülye, majd az élet és az idő megmutatja.   Azt, hogy minden ké...

Két perccel a bejelentés után a fél ország elkezdett nyávogni, hogy most minek kell az időseknek külön bevásárlási idősáv, amikor csak ők lehetnek a boltokban. Egyébként reggel és délelőtt, alig kétórás időtartamban.   Nektek tényleg nem lehet már egy jóízűt szarni sem? Csak a lázadás, a vinnyogás, a nyávogás megy? Semmi nem jó? Akkor miért nem csináljátok ti, sokkal jobban? Nem nagy trúbáj a facebookon harcosnak lenni, habzó pofával kritizálni mindent és mindenkit, és nem gondolni a mi szüleinkre, nagyszüleinkre, mert nektek jogaitok vannak.   Értem én, és tudom, hogy a legtöbb idős ember nem fél. Nem félnek, meg úgy gondolják, éltek már eleget, hozzon az élet, amit hozhat. De azért tartsuk már tiszteletben legalább az idősügyi tanács (ez amúgy olyan ámerikai, indiános, mint a vének tanácsa, hát nem?) javaslatát, és legyünk tekintettel azokra, akik betegségeik miatt óvatosabbak, és kihasználnák a nyugodt vásárlás lehetőségét.       Nem a banyatankos, a Spar köz...

Éppen vásárlásból értem haza, mikor szembejött velem ez a kép. Hát igen. A boltosoknak nincs szakszervezetük, amelyik verje az asztalt, hogy ők is home-office-ban rettegve végezhessék a munkájukat, szóval legfeljebb kérni tudnak. De minek?   Ma, a Sparban éhezők viadala zajlott. Bár volt pár cuki apuka, kis cetlivel a kezében, téblábolva, néha telefonálva. De volt sok párocska, család komplett gyereksereggel. És volt asszonyság, aki nagyokat köhögött a húspultnál, és ilyenkor mindig lerántotta a maszkját.   Bár kb. 5 percenként mondták be a járványügyi infókat, az emberek egymás nyakában lihegtek, úgy sorbanállásnál, mint a pultok előtt.    Az elején még azt hittem, hogy a járvány talán jó lesz arra, hogy az emberek megtanuljanak nem betolakodni a privát terembe, de nem.        A csúcs a Pepco volt, ahol mintha ingyen adnának valamit, annyian voltak. Gyerekekkel. Persze a sok frissen odapakol, árukkal teli doboz és a kicsit nagy családok között o...

Azt mondják az okosok, hogy nyilván éjjel terjedt a vírus az utcán. Meg kutyasétáltatás közben. És máskor nem is. Na, ne már. Én csak annyit kérdezek ezektől a nagyon okos emberektől, hogy maguktól sikerül ilyen viccesen hülyének lenni, vagy segít nekik ebben valaki? Az éjszakai kijárási nem a vírus éjjeli életmódja, hanem a bulikázó fiatalok miatt van. Tudjátok, azok miatt, akik a nyár elejei nyitás után újra birtokukba vették a romkocsmákat, aztán amikor korlátozni kezdtek, átálltak „home-office” bulikára. Ők a hivatásos bulikázók, akik érinthetetlennek hiszik magukat a Maligán-fok okán. Ők azok, akik képtelenek a pi...jukon megülni, és azt hiszik, ha egymás szájába okádnak is a bulinegyedben, ők akkor is érinthetetlenek. Erre mondjuk rácáfolt a nyolcadik kerületi 28 éves képviselő, meg a jó pár harmincas elhunyt, de ez őket akkor sem érdekli. Ha buli van, hát buli van, nekik meg jogaik, a nagymama otthon pedig dögöljön meg, ha észrevétlenül átadták neki a vírust.   Azért az utol...

Komolyan kérdezem: itt mindenki hülye? Tavasszal doszt azt hallgattuk, hogy zárjanak be az iskolák, aztán amikor bezártak, az volt a baj. Most megy a bruszt, hogy mégis zárjanak be megint, de annyira mégse, vagy ha igen, akkor a boltok, posták, minden IS, mert nem csak a tanárok vannak veszélyben a vírustól. Eddig azt hallgattuk, hogy bezzegausztria, meg bezzegnémetország már mindent zár és korlátoz, most meg, hogy itt is korlátoznak, megy a sipákolás. Mert ez kevés, vagy ez sok, de a lényeg, hogy mindenki jobban tud mindent másoknál.   Komolyan, ennél mélyebbre már nem süllyedhetnek az emberek. Bedübörgött a morális mélypont, és csak remélni tudom, hogy ennél nem lesz rosszabb. Legalábbis a következő választásokig, amikor is majd mindenki átnyergel vírusszakértőből (és persze ehhez kapcsolódóan gazdasági szakértőből) politikai elemzőbe. Reményünk, hogy lesz közben foci akármi, mert akkor futballszakértők fogják ellepni az országot, és végre elfeledkeznek a vírusról.    ...

  Komolyan nem értem az embereket. Vinnyognak mindenen, mint a fürdős ribik. Most épp megint van miért. Ez a járvány igen komoly mentális károkat okozott már -és ahogy látom, fog is - ebben az országban. Eddig a béka segge alatt voltunk mentálisan és morálisan, most már valahol a bányában járkálnak az emberek.   Egy kép alatt, melyen a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a vakcináig kell kitartani, már a kötelező oltakozáson nyávogtak. Értitek, bevízionálták maguknak, hogy kötelező lesz, csak tudjanak miért vernyogni.   Nos, konteósok találmánya volt a kötelező oltás témája, hivatalosan erről sehol nem hallhattál és nem olvashattál. De mivel pár gyíkember hívő kitalálta, hát elterjesztették, hogy retteghessenek ezen is egy adagot. Mert ezek szeretnek rettegni azon, hogy rettegniük kell valami általuk kitalált baromság miatt.   Nyafognak a meccsek miatt, de azért a belváros romkocsmáiban egymás nyakába hánynak. Nem mintha bármelyik is jó vagy jobb lenne, mint a másik...

Komolyan mondom, számomra végtelenül megnyugtató, hogy az emberek számára életük legnagyobb gondja, hogy maszkot kell hordani a boltban és a buszokon, metrón. Ez azt jelzi, hogy ebben az országban minden a legnagyobb rendben van, nincs min agyalni. Az is megnyugtat, hogy szájkosárnak fogják fel a maszkot, mert ez azt jelzi, hogy egyik politikai oldalon sincs kettős mérce, mindent ki lehetett eddig mondani bátran, és most a szájkosárnak becézett maszk okán ezt a szabad szólást féltik. Az is megnyugtat, hogy mindenki pokolian ráér a facebookon lógni egész nap, így aztán esélyes, hogy szabad vállalkozók, akiknek jól megy az ipar. Nem kell naphosszat dolgozniuk, hogy ki ne rúgják őket, nem állás nélküliek, akik naphosszat munka után loholnak. Szóval minden rendben van.   Az is megnyugtat, hogy minden helyzetben megfelelő számú szakember áll rendelkezésre, ráadásul legtöbbjük az ún. "Élet iskolájá"-ban végezte tanulmányait. Hiszen gondoljunk csak bele. Választások környékén polito...

Készülnek a perek a kórházak, a miniszter ellen. Persze, felelősségre kell vonni mindenkit, akinek a lelkiismeretét egyetlen ember élete is terheli. Ez IS durva. De remélem, hogy felelősségre vonják azokat a gyerekeket is, akik kitalált indokokkal, "szociális alapon" juttatták kórházakba a szüleiket, olyan embereket, akiknek annyi volt a betegsége, hogy öregek voltak, és nyűggé váltak a család számára, kényelmetlen és kellemetlen feladattá, zavaró körülménnyé a nyaralások, bulizások közepette, akiknek csak a nyugdíja volt fontos, az a pár forint is kellett még a gondtalanabb élethez. Mikor apám beteg lett és haldoklott, millió ilyet láttam nagyon sok kórházban. Mikor kérdeztem, miért vannak ott, hozzájuk miért nem megy senki, még a nővérek is lehajtották a fejüket, pedig nem nekik kellett volna szégyenkezni.   Az érem másik oldala azoknak a - kicsit sem fideszes - nővéreknek a történetei, akik elmesélték, hány száz olyan szerencsétlen öreg volt a kórházakban, akiket elfekvő h...

A maszk névtelenséget ad. A maszk mögé elrejtőzhetünk, a maszk mögött már más emberré válhatunk. Minden ember az identitását a testére vetíti ki, de leginkább az arca az, amivel saját énjét azonosítja. Reggel felkel, belenéz a tükörbe, és azonosítja saját magát. Gyűrött vagyok? Szép vagyok? Karikás a szemem? Mélyek a ráncaim? Csipás lennék?   Aztán megmosakszik, tán sminkel is, felveszi a szemüvegét, és máris olyanná teszi magát, amilyennek láttatni szeretné. a testünk és az arcunk igazodik a szociális identitásunkhoz.    Amikor az arcunkat részben vagy egészben eltakarjuk, identitásunkat megváltoztathatjuk. Ez tesszük a sminkkel, de ezt tesszük a temérdek filterrel is, amit a fotóinkra rakunk. Másnak láttatjuk magunkat, mint amik vagyunk. A világ felé szépnek láttatjuk magunkat, nem kell, hogy lássák a ráncokat, a könnyeket, hiszen minden világ rózsaszín és mindenki világa csillámporos.   Virtuális viták, virtuális igazságok, virtuális randik, erotikus csetelések - ...

  Valahogy nem megy az embereknek ez az egész. Nem megy az önfegyelem, az önuralom, a szabálykövetés. Egyszerűen felülír mindent az ego, az önzés. Képtelenek arra, hogy saját rögzült, buta kis szokásaikat elengedjék, hogy tudomásul vegyék, a mostani helyzet valami mást igényel. Hogy talán új szavakat, fogalmakat kellene tanulni. Hogy talán a felelősségvállalás ne csak szavakban nyilvánuljon meg.   Miközben a fél ország harsogja, hogy #maradjotthon , azért egy nap munkaszüneti nap után (amikor nem mellékesen a benzinkutakon lehetett vásárolni, és sok kisbolt is nyitva tartott) ma tömegek indultak meg az áruházak felé. A Tesco előtt kígyózó sorok, emberek egymás nyakában. Nem nézték, megvan-e a távolság, nem figyelték, merre mozduljanak, hogy elférjenek, hogy ne veszélyeztessenek, hogy ne legyenek veszélyben. Az OBI-ba úgy özönlöttek, mintha ingyen osztogattak volna valamit, de nem volt jobb a helyzet a többi multinál sem. Ők pedig nem szűrnek, hadd menjen, aki akar, hiszen a pr...

 Röhej. Ülök a vécén, és az előttem levő vécépapír csomagot bámulom. 24 db. Ennyi van benne. Négyen vagyunk rá. És nem parázok. Pedig eszembe jut, hogy összesen három, félig telt flakon kézfertőtlenítőnk van. Még 2015-ből maradt meg.... Közben hallom kintről a tévét, még mennek a normális, mindennapi életet hirdető reklámok. Kifizették őket, leadják.   A férjemnek ma el kellett menni. Hívni akart, kereste a nevem a híváslistában, és nem találta. Rájött, hogy napok óta egymás mellett vagyunk, nem telefonon beszélgetünk.   Meg az jutott eszembe, hogy anno, az 1987-es télen már volt országos vészhelyzet, de akkor tudtuk, hogy lassan jön a tavasz, a hó biztos elolvad. Láttuk a végét, tudtuk, meddig kell kitartanunk.   Most pedig az életünk már nem normális. Nagyon nem az. Olyan helyzettel szembesültünk, amilyennel még életünkben sosem.    Most az emberek új dolgokat tanulnak az élettől. Olyan fogalmakkal ismerkednek, amelyek lehet, hogy ismeretlenek voltak a s...

Nem tudok mit kezdeni a Nemzetközi Nőnap elnevezésű ünneppel. Ezúton is elnézést kérek az engem köszöntő férfitársaimtól. Félreértés ne essék, jól esik, ha kapok egy szál virágot, mert nagyon szeretem a virágokat. Jól esnek a kedves sorok, a szép képek is, hiszen látom, érzem, gondolnak rám. Csak számomra olyan fura ez. Legalább annyira, mint a Valentin nap. Mert miért kell valaminek egy napot kiemelni, miért kell egy olyan dolognak, ami alapvető kellene legyen minden ember életében, külön napot szentelni?       A nők iránti tisztelet mennyiben más, mitől több, mint a férfiak iránti tisztelet? Miért gondoljuk, hogy mi, nők, valóban és igazán nők tudunk lenni, csak úgy, egymagunkban? Miért gondoljuk, hogy másik felünk, a férfi nélkül - legyen az akár férjünk, párunk, gyermekünk, kollégánk, barátunk - van jelentősége a nőiségünknek? Az ember olyan, mint a legó. Valahol lapul egy párja. És amikor a két, vagy sok kicsi legó összeáll, akkor lesz kész a felépítmény: a csal...

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Azt mondják, elég sok mindenbe beleállok. De valahogy nem jó az út. Szóval döntöttem, tanár leszek. Az még tán profilba is vág némileg. És mivel ez kicsit sem elég, így szervezek köré egy kis performanszt is. Persze szigorúan kútfőből. Mondjuk félmeztelenre vetkőzve, fejemen tiara vagy glória helyett kémia könyvvel fogom a jövő nemzedékét taní/taní. Így legalább egyszerre több tárgyra is, és még sóbertnorbi sem marad ki a sorból. Aztán persze fogadom a sorban álló összes médi a minden jeles képviselőjét, elvállalok minden haknit, és ígérem, mindenkivel leülök tárgyalni, beszélgetni, kávézgatni, de még borozni is, hogy megmenthessem a szent ügyet. Na és a szent tehenet.  Mikor kiderül, hogy a barátaim, akiket amúgy megtagadni nem kívánok, kicsit szélsőségesek (bár ezt a szót még tanárként sem tudom értelmezni és magyarázni, főleg nem a magyar viszonyok között), akkor felháborodva közlöm, hogy én MINDENKIVEL kávézok. Válogatás nélkül, csak a szent ügyért....

Ma reggel úgy ébredtem, hogy a klasszikus vicc járt a fejemben. Tudjátok, aminek az a vége, hogy "A te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak a romák meg loptak. Mostanában meg a politikusok lopnak, a munkások politizálnak és bazzeg, azt akarják, hogy én dolgozzak!" Aztán belefutottam egy igen magasröptű írásba itt, a facebookon. Megittam a kávém, és arra a megállapításra jutottam, hogy mától én fogorvos leszek. Egész decemberben a fogdokinál ültem, pontosan tudom, mit és hogyan kell csinálni, nekem is menni fog. De lehet, hogy jogásznak állok. A lassan nyolc éve tartó peres ügyünket, két jogerős részítélettel most dobták vissza első fokra, szóval gondolhatjátok, erőst kitanultam a szakmát. Vagy nem! Kőművesnek állok. Van egy házam, mivel gyesen voltam, ráértem nézgélni, ahogyan építik, megy az nekem is. De lehet, hogy sóbertnorbi leszek, annyit én is tudok az egészséges életmódról, mint ő, simán adok tanácsot bármelyik fogyni vágyó, ...

Már jó ideje nem írtam, mert elegem lett abból, hogy egyre nagyobb divat öltözködni. Mindenki magára húzgál minden koszos göncöt, magára vesz mindent, szóval hiába szabad a vélemény, ha nem akarsz minden sarkon pofonládába szaladni, jobb, ha meg sem szólalsz. Meghúztam a vállam a Borkai ügy, meg az összes többi szex(is) botrányon. Már nem láttam értelmét posztolni a karácsonyi elmebajról a plázákban. Először karácsony után durrant el az agyam, amikor röpke két hétre a fél ország rettenetesen nagy kutyaügyi szakértővé vált. Írtam a saját oldalamon az okosságokat, de hát én huszonötéves kynológiai gyakorlattal, vizsgákkal és pár könyvvel a hátam mögött nem érhetek fel a fél éve csivavát pátyolgató Rozika tudásához. Ráadásul a mai világban ha valaki kiejti a száján a "nevelés" szót, akkor lenácizzák, és elhordják mindenféle másnak, mondván, mindenkinek joga van itt, kérem, mindenhez. Szóval elengedtem, hiszen tiszteljük embertársaink hülyeségét. Szerencsé...